Délmagyar logó

2017. 11. 22. szerda - Cecília 5°C | 13°C Még több cikk.

Egál

"Az Európai Unióban automatikusan megoldódó nemzetiségi problémákat beszédesebben nem is jellemezhetné más, mint a Szlovákiában kiéleződő szlovák–magyar feszültség."
Az Európai Unióban automatikusan megoldódó nemzetiségi problémákat beszédesebben nem is jellemezhetné más, mint a Szlovákiában kiéleződő szlovák–magyar feszültség. A Nyitrán megvert és megalázott diáklány esete vagy a „Halál a magyarokra!" transzparens Besztercebányán olyan jelenségek, amelyekről mindenki tudja, hogy mélyen a civil életben gyökerező ellenszenv következményei. Műveltségtől függően az elutasítástól a bűncselekményig akármit kihozhat az emberekből. Sajnos ez a valóság, ami elől nem lehet elbújni.

Amit tenni lehet, azt nemzetiségi politikának hívják. Ez pedig nem abból indul ki, hogy a gyűlölködés nem szép és nem korszerű, mert ez a történelem ismeretében puszta szépelgés, hanem azt veszi alapul, hogy a társadalomnak nem érdeke, ha csoportjai gyűlölik egymást. Innen fogva a nemzetiségi politika nem jegyzékváltások révén jut előre, hanem szívós és kevéssé látványos munkával.

A nemzetiségi politika első, legfontosabb feltétele, hogy a normális civil megoldásokban nem érdekelt nacionalista pártot nem szabad kormányba venni. Amint ez Szlovákiában a nyáron megtörtént, tudni lehetett, hogy Robert Fico kormányfő alkalmatlan a gyűlölködés lebontására. Egyetlen esélye, hogy a kipattanó konfliktusok politikai csatáját döntetlenre hozza ki: hétköznapi eseteknek állítsa be az inzultusokat, a magyar koalíciós pártot pedig mint gerjesztő felet vonja bele a játszmába. Egyszóval, komolyan vehető programok helyett szövegeljen. Például azt nyilatkozza, hogy a nyitrai eset a világ bármely pontján megtörténhetett volna. Tegyük hozzá, nagyobb eséllyel az elnyomott népek követnek el ilyen tettet, és nem azok, amelyek a hatalmat birtokolják.

Az ilyen politikusnak legfeljebb a diplomáciai rend kedvéért érdemes szóbeli jegyzékeket küldözgetni. Az Európai Unióban amúgy súlyos lépésnek számító jegyzékátadás a mi esetünkben felszínes marad, hiszen nem kapcsolódik semmihez, csak bizonyos esetek értelmezgetéséhez. Arra felhívni a figyelmet, hogy a szlovák kormánynak nincs világos álláspontja a nemzetiségi kérdésben, majdnem hogy fölösleges. Világos álláspontja ugyanis van, benne is van a kormányprogramban, mint kiderült (ja, a kormányprogramok…), de az nem több a szócséplésnél.

Egy magyar részről küldött diplomáciai jegyzéknek akkor lenne súlya, ha a magyar kormány működtetne vagy a szavakon kívül egyébbel is támogatna közös érdekben álló nemzetiségpolitikai megoldásokat a szlovákiai magyarok körében. Itt értékelődnék fel az, ha a magyar kormánynak legalább zavartalan viszonya lenne a határon túli magyarokkal.

A jegyzék méregfogát ezzel a mondattal húzták ki a szlovákok: „a két külügyminiszter közös nyilatkozatban ítélje el azokat az incidenseket, amelyek a Szlovák Köztársaság és a Magyar Köztársaság területén a közelmúltban megestek."

Egál. A nemzetiségi politika paródiája.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Erő, szeretet, józanság

"Különleges helyzet egy vezető tizenkilenc évi munkáját átvenni és folytatni, és speciális az a… Tovább olvasom