Délmagyar logó

2017. 06. 29. csütörtök - Péter, Pál 24°C | 33°C Még több cikk.

Egészségtelenségek

"A ragaszkodás politikamentes: az emberek egyszerűen nem akarnak Szegedre mentőzni csak azért, hogy összerakják és begipszeljék a lábukat, vagy kezeljék a gyomorfekélyüket."
Szinte ugyanolyan cinikusan reagált tegnap a parlamentben a vásárhelyi kórházügy fejleményeire a jelenlegi egészségügyi miniszter, ahogy a kettővel korábbi tárcavezető amputálta az Erzsébet-kórház ágyszámát. Pedig szakmai körökben eddig nagyjából egyetértettek abban, hogy amit Molnár Lajos hatalmi arroganciából, a lakosság érdekeire és a szakmaiságra fittyet hányva elrontott, azt a normális OEP-vezetőként ismert Székely Tamás igyekszik rendbe hozni.

Ez a képzet most megdőlni látszik. Persze Székely lehetőségeit is erősen korlátozza a kormány és a megszorítások.

A vásárhelyi kórházhoz nemcsak a város- és kórházvezetés, de a városban és környékén élő több tízezer ember is foggal-körömmel ragaszkodik. Ezt tanúsítja az annak idején megszervezett tizenötezres tüntetés, amit lehetetlen politikai alapon magyarázni, hiszen helyi szocialista képviselők is elítélték a csonkítást.

A ragaszkodás politikamentes: az emberek egyszerűen nem akarnak Szegedre mentőzni csak azért, hogy összerakják és begipszeljék a lábukat, vagy kezeljék a gyomorfekélyüket. Mert most erről van szó. Ezzel pedig nemcsak magukat, hanem a Szegeden és a város környékén élőket is hosszasabb várakozásra kárhoztatják. Ahogy a kórházi várókban sokaktól hallom: ez is a cél. Hátha feladják a betegek, és elmennek – vagy meghalnak, amíg sorra kerülnek. Így nem kell pénz az ellátásukra.

Nehezen magyarázható az is, hogy a Molnár Lajos és Horváth Ágnes által favorizált egynapos sebészeti ellátás támogatásait is lefaragták Makón és Kisteleken – noha ennél olcsóbban és gyorsabban csak akkor lehetne valakit ellátni, ha önmaga csinálná. Ehelyett az orvosok által csak OEP-kommandónak hívott osztagok járják a kórházakat, akik büntetnek, ha az intézmények a tavalyi teljesítményüknél 11 százalékkal többet mertek csinálni – azaz több beteget láttak el, mint engedélyezett. Jó lenne, ha eldöntenék végre, mi a fontosabb az országnak és a költségvetésnek! Az, ha valaki gyorsan felépül, és visszamehet dolgozni, adót fizetni, fogyasztani – vagy a még nem lerokkant adófizetők forintjaiból hónapokig táppénzre kényszeríteni, mert a várólista miatt nem gyógyítják meg.

Persze az is kérdés, hogy a Legfelsőbb Bíróság döntése nyomán egyáltalán visszaállítható-e a csonkítás előtti állapot a vásárhelyi kórházban, pontosabban visszakapható-e a sebészet és a belgyógyászat 45 ágya. Mert ha – az optimista verzió szerint – visszaadnák ezeket heves meakulpázás közepette, akkor sem biztos, hogy lenne hozzá elég orvos és szakdolgozó. Hiszen ők már messze járnak. Talán Svédországban vagy Angliában – ahol megbecsülik őket – kellene érdeklődni utánuk.

Olvasóink írták

  • 2. hajnalka 2009. június 24. 23:13
    „Épp a minap láthatta ország-világ (helyi megalománia) a vásárhelyi kórház összes dolgozóját a főigazgatótól a boncmesterig a helyi tévében. Egyetlen osztály vezető főorvosa volt csupán, aki nem nyugdíjas. Mi lenne, ha visszanövekedne az ágyszám? Az anno frissen gyártott mindszenti "áldozat" esete óta komoly problémáról nem hallottunk. Arról igen, hogy diagnosztikai vizsgálatokra Szegedről átjárnak a betegek, mert itt jóval rövidebb a várakozási idő.”
  • 1. Csirén 2009. június 24. 07:54
    „Én, mint kisteleki követelem, hogy legyen Kórház! Csak nem képzelik, hogy 30 km-t utazom azért, hogy kezeltessem a gyomorfekélyem.
    Ha azt Szegedtől 20km-re lakó vásárhelyi megkapja helyben, én is követelem!
    Kistelekiek szervezzünk tüntetést!”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Álmok, harmadosztályon

"Ne áltassuk magunkat: Szeged labdarúgása már vagy negyven éve nem olyan kiváló, hogy a várost a… Tovább olvasom