Egy hivatás szépsége
JEGYZET - "Sok fiatal Magdits Lajosra lenne szükség az egészségügyben."
Timár Kriszta - Délmagyarország napilap - 2012.05.12. 09:00
Nem évtizedekben, években mérik a pesszimisták azt az időt, amíg még biztosítottnak látják a háziorvosi rendszer létét. Aligha hihető, hogy a közeljövőben kikerül az iskolapadból olyan szakember, akire az alsóvárosi doktorhoz hasonlóan a következő fél évszázadban stabilan számíthatnak a körzet lakói. Az is csoda, ha egyáltalán van még utánpótlás, hiszen – ahogyan a szakma tapasztalt képviselői kissé cinikusan mondják – aki ma háziorvosnak megy, annak sürgős elmeorvosi vizsgálatra is szüksége lesz. Tizedik éve nem kapnak ugyanis béremelést, így saját költségen, hitelből működtetik praxisukat.
Csoda, ha a pálya nem tud vonzó lenni? Csoda, hogy akár évekig hiába hirdetnek állásokat, azok betöltetlenül maradnak? Nem csoda, hiszen a fiataloknak több kell, mint a hivatás szépsége – meg is akarnak élni valamiből. Az öregek pedig a rendszer csapdájában maradnak: nyugdíj után is aktívan dolgoznak. És nem csak azért, mert nincs kinek átadniuk a stafétát – keresniük kell, hogy nekik is legyen miből kiváltaniuk saját gyógyszereiket.
Magdits Lajos azonban nem panaszkodik. A nehézséget számára nem az jelenti, hogy az alkalmazottak és a rezsi kifizetése után alig marad pénze, amiből megélhetne. Eszébe sem jutott, hogy ezt említse. Miután gyorsan kipislogta szeméből a könnyet – azt gondolta, nem látjuk –, azt mondta, az a legnehezebb, amikor meghal egy idős ember, aki már ötven éve járt hozzá. Mert ő nem egy beteg volt, nem is egy tajkártya-tulajdonos, akire fejkvóta jár, hanem Mari néni, Julcsi anyukája, Borika nagymamája. És egy kicsit az ő családtagja. Azé a nagy családé, amelyet fél évszázada szolgál.
Sok fiatal Magdits Lajosra lenne szükség az egészségügyben. Mert ha valakik, akkor az ilyen emberek tartják még össze ezt a veszélyesen rogyadozó rendszert.
A rovat legfrissebb cikkei
csak gratulálni tudok a cikkhez valóban az alsóvárosiak gyógyítója és bár sokat köszönhetek jó magam is a doktor úrnak mégis azt kívánom még sokáig járhassak hozzá és adjon tanácsot és gyógyító erőt az elkövetkező éveimhez,csak a köszönet hangján tudok róla szólni soós J Zoltán.
Drámai a helyzet,elsősorban a betegek szempontjából.
Szerencsére vannak még ilyen emberek az egészségügyben. Meghatódva tapasztaltam, hogy a gyerekrendeléseken Spar matricákat osztogatnak a gyerekeknek, asszisztensnő és orvos arról diskurál, hogy melyik boltban fogyott el, hová érdemes menni, hogy másnap is tudjanak adni az "ügyes" gyerekeknek. Ez a bagatell eset jól jellemzi a "legatyásodott" egészségügyet, ugyanakkor az abban dolgozók egy részének jó szándékát is. Közben a váróban ki van írva, hogy szükség lenne lepedőre, pizsamára, textil pelenkára, fénymásolópapírra, az sem baj, ha az egyik oldala már használt.. Az ember tényleg nem tudja, hogy sírjon-e vagy nevessen..
Töltés, kérem várjon!
ikonokkal!
14°C
Renitensek
Szinte semmi remény arra, hogy életben vannak a hegymászók
