Délmagyar logó

2017. 05. 29. hétfő - Magdolna 14°C | 27°C Még több cikk.

Elefántcsont dobókocka

"Hiába hamisítják az elefántcsontot hozzá megszólalásig hasonló, egyszersmind könnyebben hozzáférhető anyagokkal – csak nem akar csökkenni az elefántcsont feketepiaci ára. Holott a műanyag dobókocka éppúgy megfelel a mindennapi használatban, mint az elefántcsontból készült, melyért föl kellett áldozni egy soktonnás állatot."
Legnehezebben az ellen védekezhetünk, ami nincs. Ha adott egy termék, melyről nem tudható, miért veszik – azt nagyon nehezen lehet kiszorítani a piacról. Mutatja ezt a szűnni nem akaró – mi több, egyre határtalanabbá váló – állat- és növénycsempészet. Mindezt annak kapcsán mondjuk, hogy elindult a határátkelőhelyeken dolgozók természetvédelmi fölkészítése: legyenek tisztában azzal, milyen állatok, növények, s belőlük származó készítmények kereskedelme tilalmas, és miért.

Első pillantásra tulajdonképpen rejtély: mára, amikor mindent elő lehet állítani szintetikusan, hogyhogy nem vált idejétmúlttá, mint dísztárgyalapanyag, az elefántcsont; vagy az afrodiziákum-igénylők körében a tigriscsont-granulátum. Hogyan képezhetnek kereskedelmi tételt ma, a 21. században? Korántsem jelentéktelent? Hogyhogy nem tudja szükségtelenné tenni fölhasználásukat a csúcstechnikát alkalmazó ipar?

Megmondom: olyan piaci értéket képviselő tulajdonságokkal szemben, melyek nem léteznek – nem lehet védekezni. Hiába hamisítják az elefántcsontot hozzá megszólalásig hasonló, egyszersmind könnyebben hozzáférhető anyagokkal – csak nem akar csökkenni az elefántcsont feketepiaci ára. Holott a műanyag dobókocka éppúgy megfelel a mindennapi használatban, mint az elefántcsontból készült, melyért föl kellett áldozni egy soktonnás állatot. A műanyag és az elefántcsont dobókocka között semmiféle különbség nincs – előbb-utóbb úgyis mind a kettő elvész, kidobják az ablakon vagy begurul a pult alá, volt-nincs, újat kell helyette venni. Az elefántcsont-dobókockáért mégis vagyonokat fizet a monte-carlói kaszinó – a műanyagért pedig semmit. Meg is van az eredménye: kihalóban az elefánt. A porított tojáshéj hiába tökéletes mása a tigriscsont-granulátumnak – afrodiziákum (női nemivágy fokozó) célra legalábbis mindkettő alkalmatlan –, az mégsem tudja emezt kiszorítani a piacról. Értékét épp hamisíthatósága adja: száz stanicli tigriscsontpor közül egy az igazi. De aztán az igazi legyen ám! Tényleg tigriscsont-granulátum! – mondja a megrendelő az árubeszerzőnek, és az árubeszerző indul tigrist lőni.

De említhetnénk a kaviárt is, a minapi tokhalkaviárügy kapcsán. Az élelmiszeripar számára aligha jelentene kihívást halikraaromával ízesített zselatingolyócskákat létrehozni, s nagy tételben árusítani – bele sem kezd inkább, észlelve, hogy reménytelen lenne a küzdelem: a kaviárnak tudniillik nem az íze adja az értékét, nem is az állaga, hanem az a tény, hogy kaviár. A mediterrán országokban sem azért eszik a madarat évezredek óta, mintha madárevés nélkül nem lenne élet az élet, hanem azért, mert: csak. Mert madár. A példákat – hazaiakat is – lehetne sorolni százszámra, tovább.

Úgyhogy van miért fejleszteni az illegális állat- és növénycsempészet elleni küzdelem hatékonyságát.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Közös költség

"Képzeljék, Franciaországban, ha a férj meglepi a feleségét házassági évfordulójuk alkalmával egy… Tovább olvasom