Délmagyar logó

2017. 08. 16. szerda - Ábrahám 17°C | 31°C Még több cikk.

Élet-halál kérdés

JEGYZET - "Egészségügyi ellátásra egy dél-alföldi 10 százalékkal kevesebbet kap, mint a debreceni vagy a pécsi klinika vonzáskörzetében élő."
„Sose halok meg! Örökké élek, mert nem tudom elképzelni, hogy egyszer meghalok!" Érettségi táján lepett meg kijelentésével a racionális gondolkodásúnak ismert srác. Az idén esedékes jubileumi osztálytalálkozón biztosan terítékre kerül a téma. Már csak azért is, mert a második ikszhez közelítő és az ötödik ikszen túljutott ember nagyon mást gondol az életről és a halálról (is).

Persze nem hiszem, hogy csupa huszonéves határoz arról, hogy miért ne legyen hospice osztály Szegeden. Az emberhez méltó halált az élet részének tekintők között persze mindig többen vannak az éltes korúak. Ám elég egyetlen látogatás bármely kórház „elfekvőnek" nevezett, amúgy „krónikus belgyógyászati osztályán" ahhoz, hogy életkortól függetlenül belátható legyen: a hazai egészségügy megoldatlan területe a hospice (is). A hospice, amelynek szómagyarázata annyira kevéssé ismert, hogy nem árt ismételni: „a súlyos betegségük végstádiumában lévő, elsősorban daganatos betegek humánus, összetett ellátását jelenti", több szakterület képviselője alkotta munkacsoport segítségével.

Félszáz szervezetet találni a neten közzétett hazai hospice-adatbázisban – világszerte 100 országban 8000 hospice működik. A hospice hazai szervezeteinek zöme alapítvány, feleannyi, de nagyjából azonos számú a „szolgálat", kft., bt., egyházi szervezet, ennél is kevesebb a listán szereplő kórház, illetve kórházi osztály. Csongrád megyét két szervezet képviseli, de egyik sem fekvőbeteg-intézménybeli hospice. E hiányzó, végső láncszem visszautal az egészre. Nem csupán az egészségügyet jellemző pénztelenségre, hanem az országon belüli régiós különbségekre (is).

Számokkal igazolható a dél-alföldiek hátrányos megkülönböztetése. Egészségügyi ellátásra egy dél-alföldi 10 százalékkal kevesebbet kap, mint a debreceni vagy a pécsi klinika vonzáskörzetében élő. Mindezt olyan körülmények közepette, hogy – az országban egyedülálló módon – a szegedi klinikákról 2007 óta nincs hova továbbküldeni a beteget. Itt egyaránt feladat a járó- és a fekvőbeteg-ellátás, illetve az anyatejgyűjtő állomás fönntartásától kezdve a hiányzó hospice kialakítása. És akkor arról még egy szót sem ejtettünk, hogy a dél-alföldiek szociális helyzete és betegségstatisztikája is rosszabb, mint a nyugat-dunántúliaké vagy a közép-magyarországiaké. A különbségek ledolgozásához az első lépés az egészségügy itteni alulfinanszírozottságának megszüntetése, ami a politikusok, a döntéshozók felelőssége – régiónk lakói számára pedig élet-halál kérdés.

Olvasóink írták

  • 1. klj...54 2012. június 18. 09:54
    „Az a gond, hogy az "orvostársadalmat"* csak és kizárólag a pénz érdekli.
    Ha ez nem így lenne, akkor nem ketteske lenne a beteg hanem Kovács úr vagy Marika néni.
    Szeged, kettes kórház gerontológia ahol kiváló munkát végeznek az ottaniak, orvosok és ápolók valamint Deszken a szanatóriumban is.
    Ismerem a pécsi Hospice-t, nem vagyok elszállva tőle.
    Nagyon nagy gond az, hogy az orvosék megszállták az élet kettő lényeges elemét:
    Születés és halál!
    Mindkettőből profitálni akarnak és lásd Ágnes esetét, bármely áron profitálnak is:(

    * Bocsánatot kérek ezúton is a még létező becsületes orvosoktól, mert vannak még páran!”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Mágoriné pénze

"A politika egyre inkább a tehetős emberek országjobbító szenvedélye." Tovább olvasom