Délmagyar logó

2016. 12. 04. vasárnap - Borbála, Barbara -5°C | 4°C

Életre nevel?

JEGYZET - "A labda tehát visszarúgva: e témában otthon lehet a legtöbbet tanulni."
A négy matematikai alapművelet mellett valószínűleg a kerület- és területszámítást használjuk az iskolában tanultakból a leggyakrabban, ha ház körüli munkához fogunk. Kiderül, mekkora falfelületre kell festék, milyen nagy az ablak, ahhoz milyen méretű függöny kell, mennyi járólapra lesz szükség. Biztosan rémlik még valami fizikából, hogy a karácsonyfaégő soros kapcsolással készült, és milyen a párhuzamos kapcsolás – de vajon mi is volt az a kovalens kötés? Azt nem kémiából tanultuk? És ha még mindig tudjuk, mint a verset, mikor, mire használtuk legutóbb a másodfokú egyenlet megoldóképletét?

Nem mindegy, milyen fúrószállal fúrunk a betonfalba?

Milyen arányban tartalmaz meszet és homokot a malter?

Az új oktatási rendszer sem fog jobban az életre nevelni, legalábbis ami a kézügyesség fejlesztését illeti, ez a megkérdezett tanárok benyomása. Általános iskolában a felső tagozatban marad az egyetlen technikaóra, nyolcadikban már az sem, nyilván azért, mert fontosabb tárgyakra kell az idő.

„Az előző évezredben még dupla technikát tartottunk, és ez, nyilván a pedagógus elkötelezettségétől függően, sok mindenre elég volt" – mondja az általános iskolai igazgató. „A két órában nálunk például előfordult, hogy a gyerekek behozták elpusztult biciklijüket, és a többiekkel együtt megjavították, a kollégám felügyelete mellett. Ma erre a 45 perc nem elég." Most inkább a tanórán kívüli projekteknek köszönhetők ezek az élmények, vagy például az, hogy az egyik iskola diákjai disznóvágáson vehettek részt, reggeltől délutánig.

A technikával az volt az egyik gond, hogy rendkívül anyagigényes tantárgy. Szegeden az egyik általános iskola egy sor további intézményt ellátott előre elkészített, méretre vágott fával. Ahol erre sem volt pénz, ott köztes megoldást kerestek. „Egyik kollégám már a kilencvenes évek végén is csak számítástechnikát tanított technikaórán: jellemző volt, mert forradalomnak tűnt, pedig kapitális szamárság" – meséli a matematikatanár. Szerinte a technika háttérbe szorulása köszönhető annak is, hogy a technikatanárt a testnevelővel együtt lenézi a szakma.

A labda tehát visszarúgva: e témában otthon lehet a legtöbbet tanulni. „Én hatéves koromban kaptam az első szerszámkészletet, a fiam is most kapott születésnapjára kalapácsot, reszelőt, harapófogót, kisfűrészt, olyan holmikat, amelyekkel nagy sérülést nem lehet okozni" – mondja a szakiskolai igazgató. „Az egyik körme már lila, és az ujjába is belevágott, de hál’ istennek nem volt nagyobb baj. Ennyi kell. Mert minden mindennel összefügg: nemcsak gyerekkorban fejleszti a logikus gondolkodást a bütykölés, szerelés, hanem később is. Aki pedig nem tud logikusan gondolkodni, annak felnőtt korában gond nélkül eladja az úgynevezett pénzintézet a magas kamatú gyorskölcsönt."
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Hétmérföldes gumicsizma

"Félázsiában van igény a népmesei túlzásokra." Tovább olvasom