Délmagyar logó

2017. 03. 25. szombat - Irén, Irisz 7°C | 14°C Még több cikk.

Ellenség a járdán

"Az egymásra való odafigyeléshez a szegedi bicikliutak számának és minőségének valójában nem sok köze van."
Szinte megdöbbentem, milyen fegyelmezetten közlekedik mindenki a saját sávjában, amikor először jártam Amszterdamban. Nem ehhez vagyok szokva. Ha valakire rácsöngettek a holland biciklisek, az tutira a másik sávba áttévedt turista volt, aki méltatlankodás helyett inkább elszégyellte magát. A jó holland állampolgár ugyanis – függetlenül attól, hogy bringával, gyalog vagy kocsival közlekedik – betartja a szabályokat. Már csak a saját érdekében is.

Ránk ez nem jellemző – ahogyan a másik iránti tolerancia sem. A közlekedési kultúránkat inkább a káosz jellemzi, és az, hogy előbb szentségelünk, mint gondolkozunk el saját felelősségünkön.

Ha kilépünk az utcára, azaz közlekedni kezdünk, ismernünk kellene az alapvető szabályokat. Bár sem a gyalogosoknak, sem a bicikliseknek nem kell KRESZ-vizsgát tenniük, de talán nincs is erre szükség. Gyakran elég lenne a járdára felfestett piktogramokat felismerni – amit általában már óvodában megtanulunk. Pontosabban a felfestett képecskéknek megfelelő helyen közlekedni. Mert egy sárga csíkkal kettéosztott járdaszakaszon nehéz összekeverni a bicikli és a gyalogos jelét. Ha másért nem, legalább azért érdemes betartani a szabályokat, hogy ne ütközzön belénk hátulról egy kerékpáros – vagy megússzuk a bringás repülést a legközelebbi bokorba.

Az egymásra való odafigyeléshez a szegedi bicikliutak számának és minőségének valójában nem sok köze van. Persze, olcsóbb tíz kiló festékből felhúzni egy sárga csíkot a járda közepére, mint rendes bicikliutat építeni. Az is igaz, hogy a kisebb ellenállás irányába mutat, ha nem az úttesten, az autósoktól elvéve, hanem a járdán, a gyalogosokat frusztrálva alakítanak ki biciklisávot – mint azt jó néhány kerekező ismerősöm kifogásolja. De ha már így a gyalogosok mellé sodorta a sors a kerékpárosokat, jó lenne, ha megtanulnának együtt élni – és élni hagyni a másikat.

Akkor talán a Szabadkai úti gyalogúton bicikliző néni sem a fiatalság arroganciájának véli, ha hangosan megjegyzem, hogy a bicikliút a másik oldalon van.

Olvasóink írták

  • 7. ifj. Nagy Gábor 2009. május 12. 20:58
    „Igazad lehet, most nézem a garanciás anyagban, hogy a Bocskai utcával kevertem össze. Ott is rosszul volt kitéve eredetileg, de azt már átrakták.”
  • 6. dova 2009. május 12. 20:06
    „ifj. Nagy Gábor!
    Na ez az, amire ne vegyél mérget!
    Szombat délután még az út szélén volt.”
  • 5. E-Medve 2009. május 12. 17:00
    „A cím (Ellenség a járdán) feldobna egy másik témát is, amibe gyakran belefutok, amikor a Gogol utcában járok. Ott az autók szoktak úgy parkolni, hogy sokszor még fél méter is alig van a gyalogosnak.

    A kerékpáros részhez: városban teljesen felesleges bármilyen kerékpárút vagy osztott megoldás építése/felfestése. Városon belül szerintem a legtökéletesebb megoldás az, ha a külső forgalmi sáv egy méterrel szélesebb (még nagyon felfestés se kellene), mint a belsők. Ezzel a megoldással el lehetne kerülni az utolsó mondatot, miszerint a "bicikliút a másik oldalon van", mert akkor mindkét oldalon lenne.”
  • 4. ifj. Nagy Gábor 2009. május 12. 08:26
    „Dova,

    a Szilágyi utcai táblát szerintem már több hónappal ezelőtt javították, de ennyi hiba között sose lehet tudni. A Dóm tér az Oskola utca felől talán jobb példa. :-))”
  • 3. No.6-Sy 2009. május 12. 06:30
    „Jó példa volt Amsterdam, bár magam ott soha nem jártam, csak a német tapasztalatokról tudok beszélni.

    A németek zöme általában és köztudottan kiválóan közlekedik, bármilyen járgánnyal is menjen. Megtanulja kisgyerek korában a szabályokat is, meg azt, hogy oda kell figyelnie másokra. Két-három éves gyerek már önállóan teker akisbicajjal a járdán (lehet, hogy hamarabb megtanul bicajozni, mint járni :) ) és mivel nem fogják szoros pórázon, nem is kell folyton harcolni azért, hogy ledobja azt - és pontosan tudja, hogy anyu-apu vagy a nagymama odafigyel rá. Megáll a kereszteződéseknél, és ha nem tudja, mit tegyen, megvárja anyut vagy a hangját. Az pedig odafigyel rá és mindent szépen elmagyaráz neki. Aki a magyarokhoz - tisztelet a kevés kivételnek - hasonló közlekedési és nevelési mintával és morállal bír, arról messziről borítékolni lehet, hogy balkáni és nem elég, hogy a keleti blokk vagy a déli részleg dajkálta, de változni sem hajlandó, még azt sem hajlandó megtanulni, ami a javát szolgálná. Persze, mint mindenütt, itt is van pozitív kivétel.

    A magyar neveléssel ellentétben a német gyereknek nem fogja szorosan anyci a kezét, nem tapad rá a nagymama, nem nézik alapból kis hülyének - tehát a gyerek, akinek a magyar gyerekkel ellentétben megvan a megfelelő önbizalma, és normális nevelést kapott, nem azzal fog szórakozni, hogy f@szagyerököt játsszon, ki-ugrik-ki-zöldön-hamrabb-ot, sem pedig járdásról kitúrósdit, nem ágál, nem ordít, nem egozik, hanem egyszerűen csak közeledik. Ahogyan ő is, úgy a másik is betartja a szabályokat, és nagyon jól tudja, hogy csak ettól még nem lesz kockafejű, csak nagyobb esélyt hagy magának és másnak az életben maradásra.

    Szinte soha nem látok olyan autóst, aki ne kötné be a biztonsági övet, sem pedig olyan bicajost, aki ne tartaná be a közlekedési szabályokat. Vannak kivételek, de az a nagyon ritka. Ha rácsöngetnek a gyalogosra, akkor az nem visszapofázik és ágál, hanem elnézést kér, mert tudja, hogy azért csöngettek rá, mert hibázott: akadályozta a normális közlekedést. Ha pedig ő a hibás, akkor nem másra hárítja a saját hibáját, hanem felvállalja azt. Ezért kér elnézést, ha SMS-st ír és közben áttéved a biciklisávba.”
  • 2. dova 2009. május 11. 20:45
    „Kedves Tombácz Róbert!
    Örülök, hogy foglalkoznak a témával, és köszönöm is, mert talán így egyre több emberhez jut el az "ige".
    Mielőtt viszont abba a hibába esnénk, hogy hinni kezdünk a jelek, táblák, piktogramok szentségében, javaslok egy próbát.
    Ha azt mondanám Önnek, hogy a Kossuth Lajos sugárútra nem hajthat be se autó, se villamos a Szilágyi utcától a Nagykörútig, akkor idétlennek gondolna, ugye?
    Pedig a KRESZ érvényben lévő szabálya szerint így van, mégsem zavar egy autóst, de még az illetékeseket sem. Az út jobb szélén gyalog- kerékpárút tábla van, ami tiltja ezen járművek behajtását.
    Kérem, sétáljon el, nézze meg a helyszínt!
    Utána talán Önben is megfogalmazódhat a kérdés: A kialakult helyzetért biztos, hogy a közlekedők a hibásak? Azokat nem vonják felelősségre akik balesetveszélyes utakat építtetnek, terveznek, engedélyeznek, vesznek át használatra?
    További mosolygós és balesetmentes napot kívánok!Üdv
    Dova
    www.criticalmass.szeged.hu”
  • 1. ifj. Nagy Gábor 2009. május 11. 17:19
    „"Gyakran elég lenne a járdára felfestett piktogramokat felismerni - amit általában már óvodában megtanulunk."

    Sőt, azt is megtanuljuk, hogy a járda a gyalogosoké... de akkor mit keres ott a kerékpáros piktogram...?

    "Persze, olcsóbb tíz kiló festékből felhúzni egy sárga csíkot a járda közepére, mint rendes bicikliutat építeni."

    A "rendes bicikliút" a városban viszont még rosszabb, mert sokba is kerül, de legalább a problémákat sem oldja meg. Olyan rajta tekerni az úttesthez képest, mint a régi 5-ösön menni az M5-ös helyett. Lassabb, veszélyesebb, kényelmetlenebb.

    "De ha már így a gyalogosok mellé sodorta a sors a kerékpárosokat, jó lenne, ha megtanulnának együtt élni - és élni hagyni a másikat."

    Ennyire eltérő tulajdonságú közlekedőknél ez szinte lehetetlen. Nem kell beletörődni a sorsba, hanem merni kell szép fokozatosan visszaadni a járdákat a gyalogosoknak és a kerékpárosoknak az úttesten biztosítani a helyet.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A négyszárnyú csirke és a disznókór

"A szakemberek szerint az új influenza miatt nem kellene pánikba esni." Tovább olvasom