Délmagyar logó

2016. 12. 03. szombat - Ferenc, Olívia -2°C | 4°C

Elmenni valahová

"Porba ragadt vidéken nem illik azt se mondani, hogy idegenvezető voltam, mert megsértődhetnek a hivatásosak. Kísérője lehettem csak olyan két embernek, aki a VIDÉKRŐL akart tudósítani."
Porba ragadt vidéken nem illik azt se mondani, hogy idegenvezető voltam, mert megsértődhetnek a hivatásosak. Kísérője lehettem csak olyan két embernek, aki a VIDÉKRŐL akart tudósítani. Igaz, egyikük világjáró-világlátta volt, éveket töltött például Dél-Afrikában, és hirtelen azt is nehéz lenne megmondani, hány nyelvet beszél, a másikat viszont „csak" a székesfővárosból szalajtották. Le kell szögeznem, mindegyikből csöppentett tisztesség látszott, csak egy kicsit furcsán néztek arra, amit láttak. A „tanyasi" ember érdekelte őket akkor éppen. Mindjárt mondtam, ezen a tájon még mindig lenézésnek érzik a tanyasit, mondjanak inkább tanyait. Nem illik lenézniük, akiknek a fölemelésén fáradoznak. Meg is fogadták, be is tartották, de az írásukban sorra a tanyasi jött elő.
Gondolom, az volt a baj, hogy a szerkesztőnek is erre áll rá a szája.

A fényképezőnek viszont a gépe szája be nem állt. Tyúkot látott: jé, ez a tanya? Itt tyúk is van? Disznót látott, jó három mázsán fölülit? Terelgesse egy kicsit a gazda, mert ő csak rántott hús formájában, tányérról ismeri. Kutya, macska, mind nagyon érdekes volt. A ceruzás ember is kismagnóval dolgozott, minek irkált volna akárcsak vezérszavakat is. A legfontosabb kérdése, úgy tűnt, az volt, hová lehet innen elmenni? Presszóba, moziba, színházba, diszkóba?

Azon a vidéken korábban is bócorogtam, beszéltem valakivel, aki olyan külföldi gyerekeket vállalt föl, akiknek otthon már erősen kitelt a böcsületük. Drogok hálójába keveredtek. Elmondta, jött az első „szállítmány", és Kényeske fitymálva kérdezte: hol lehet itt internetezni? Van egyáltalán villany? Bemész, kislányom, a szobába, és ott az internet. Tátva maradt a szája, bement, és értesítette bandatársait: egészen jó fej a gazda. Négyen voltak egy kupacban, és a családba való kettő révén úgy meghonosodtak, mind ígérte, amikor kitelt az idő, ide még vissza-visszajárnak.

Hellyel-közzel magam is megfordultam már itt-ott, és idegenekkel is forgolódtam kisded hazánkban. Cseremalac is voltam. Most is eszembe jut, alig érkeztek meg a messziről jöttek, máris eléjük tálaltuk, hová menjenek el a két hét alatt. Hogy netán az is nyereség lenne nekik, ha Szegeddel ismerkednének meg töviről hegyire? Meg se nagyon fordult a fejünkben. (Legalább annyira titokzatos pedig, mint folyója, a Tisza. Aki még mindig naponta fürdik benne, az se tudja, mi van benne.) És odakint? Tüneményszép vidékeket mutattak ők is, csak arról a városról tudhattam meg legkevesebbet, ahová a beutalóm szólt. Legtöbbször itthon bogarászhattam elő útikönyvekből, mit láthattam volna, ha láttam volna.

A minap klinikai folyosón találkoztam az egyik tápai emberrel. Én csak futóvendég voltam, ő beöltözött beteg. Ő megismert, én alig. Nevemet is tudta. Kiforogta a szó, egyik rokona pántnak írta a kaszának azt a tartozékát, aminek pedig kaszaörv a neve, és az ék szorította benne a nyélhez a kaszát. Mondtam, én ugyan nem vagyok paraszti származék, de kaszálni is tudok, és a Dunántúlon is kaszaörvet használtak. Amikor kiderült, honnan indultam, fölvidult. Ő meg Pápán katonáskodott, és mintha könyvből olvasná, úgy sorolta a környékén lévő falvakat. A zsombói ember viszont arra kért évekkel ezelőtt, szerezzek neki olyan térképet, amelyiken Dég is rajta van. Ott lett vége számára a második világháborúnak, és szeretne eljutni még egyszer oda. A tápai is szívesen visszamenne az én szülőföldemre, ahogy a német kölkök is visszavágynak Királyhalomra. És magam is visszamennék mindenhová, ahol eddig megfordulhattam. Még Dubrovnikba is, Ljubáékhoz. Száz szónak is egy a vége, mindent elkövettük kölcsönösen, hogy elmenjünk valahová idegenből jött vendégeinkkel, de az az igazi, ha ők visszamenni akarnak.

Erről ennyit, egyelőre nem többet.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Egyébként

Még szerdán történt, hogy a szegedi Tömörkény gimnázium előtt demonstrálók közül odalépett hozzám… Tovább olvasom