Délmagyar logó

2017. 10. 18. szerda - Lukács 10°C | 24°C Még több cikk.

Élőlánc

"A városnak fontos a kórháza. Annak idején téglánként adták össze a vásárhelyi polgárok, s noha azóta már generációnyi idők teltek el, az ilyen cselekedet beépül egy közösség öntudatába. Minden modernizálás ostoba, ha nem tiszteli ezeket a hagyományokat, amelyektől életképesebb és büszkébb egy város."
Tízezer vásárhelyi és város környéki polgárt mozgósított az a tüntetés, amelyet az Erzsébet-kórház megmentéséért tartottak Hódmezővásárhelyen. Bár a demonstrációt a kormánypolitika elleni általános tiltakozás is motiválta, a cél, a megyei jogú város visszafejlődésre ítélt kórházának megmentése, egyben a helyi közösség kiállása is volt saját érdeke és értéke mellett. Elvégre ez lenne a helyi autonómia lényege: fontos, a közösséget érintő kérdésben ne lehessen egyszerű keresztülvinni olyan kormányzati döntést, amellyel jól bebiztosított minisztériumi tanácsadók pénzügyi oldalról ítélik felül a magyar vidék társadalomrajzát.

Hódmezővásárhely egyike volt azoknak a megyei jogú városoknak, amelyek kórháza nem kapott kiemelt minősítést, így a régió intézményeivel versengve kellene pályáznia az aktív, gyógyítást szolgáló kórházi ágyakért. A miniszter „javaslata" szerint az Erzsébet-kórház a jelenlegi ágyak felét kapná. Ami azt jelentené, hogy ha a kórház részben át is áll a gyógyításról a rehabilitációra, gyógyító részlegeit nem lehetne hatékonyan működtetni. Ezt a helyzetet készen kapták a hódmezővásárhelyi emberek.

Senki a törvényi előkészítésben vagy az ágyszámok tervezésében nem kérdezte meg helyi képviselőiket, szakmai szervezeteiket, egyszer csak egy honlapon közzétették, hogy 315 helyett 161 legyen a gyógyító helyek száma, és ha nem, akkor lehet marakodni a szomszéd városokkal. Erre a packázásra a jelenlegi magyar vidékről két válasz adható. Minisztériumi folyosókon ácsorogni az illetékesre várva, vagy élőláncot vonni a kórház köré. A vásárhelyiek az utóbbit választották.

A városnak fontos a kórháza. Annak idején téglánként adták össze a vásárhelyi polgárok, s noha azóta már generációnyi idők teltek el, az ilyen cselekedet beépül egy közösség öntudatába. Minden modernizálás ostoba, ha nem tiszteli ezeket a hagyományokat, amelyektől életképesebb és büszkébb egy város. S ha ez nem elég, a rendszerváltozás óta a kórház fejlesztésére költött több milliárd forint, vagy a gyógyított betegek, a műtétek száma legalább ahhoz elég kellene, hogy legyen, hogy alaposabb és főként demokratikusabb egyeztetés előzzön meg egy reformot.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Vizitdíjat neki!

"Olvastam annakidején és tulajdon fülemmel hallottam is, hogy az orvoslási vizitdíjak bevezetését a… Tovább olvasom