Délmagyar logó

2017. 02. 25. szombat - Géza 2°C | 8°C Még több cikk.

Előttünk az özönvíz

"Rendre elhangzanak biztatások, ám ahogy az ár- és belvizek apadnak, az ígérethullámok is csillapodnak."
Mohács előtt – írta jelentésében egy külföldi követ – ha három forintért meg lehetett volna menteni az országot, nem akadt volna három ember, aki összeadta volna a szükséges összeget, mondván, a déli végvárakat védjék meg az érintettek. Nem akarták felfogni, hogy hatalmas török csapás közeleg, sorban el is estek a végvárak, és végül oda lett az ország.

Így vagyunk a hazai vészhelyzetekkel. Folyóink menetrend szerint áradnak, a belvíz rendszeresen és egyre gyakrabban elönti a mélyebben fekvő területeket. Akik a vészharangokat kongatták, nem fölöslegesen riogattak. A vízügyesek régóta szajkózzák, hogy egységes védelmi rendszerre van szükség. Lehet vitatni az évszázados tapasztalatokat, lehet felülírni a természet törvényeit és új falut, temetőt vagy bevásárlóközpontot telepíteni a víz útjába – csak nem érdemes.

Ha mégis megszülettek a rossz döntések, akkor nem engedheti meg magának a gazda, hogy önhatalmúlag beszántsa a csatornát csak azért, hogy nagyobb földön vethessen. Nem temetheti be a háztulajdonos a portája előtti árkot, mert szebben néz ki virággal. Az pedig végképp vérlázító, hogy aki a hasznát élvezi, de nem fizet a kötelező fenntartásért, most a másikra mutogat. Van szép számmal kire, mert sok bába közt elvész az igazság. A belvizes riportokból már megtanultuk, hogy a fő gyűjtővezetők és a szivattyúk állami tulajdonban vannak, a külterületi csatornák magánbirtokok maradtak, a településen húzódó árkokat pedig – jobb híján – az önkormányzatok kezelik. Minimális pénzből mindenki javítgat valamit. A mindenkori kormányzattól rendre elhangzanak biztatások, ám ahogy az ár- és belvizek apadnak, az ígérethullámok is csillapodnak. Nekünk tényleg Mohács kell, vagyis csak akkor fogunk össze, ha a vörösiszap-katasztrófa szakad ránk?

Lehet, hogy tényleg nem árt, ha egy, állami kézbe kerülnek a védekezési munkák a pénzekkel együtt. Mert úgy tűnik, képtelenség kivárni, hogy az érintettek beadják a közösbe azt a három forintot, amelyből meg lehet menteni az országot. Félreértés ne essék, addig is közösből fizetik a kártérítéseket, közpénzből járatják a szivattyúkat, és a mi adónkból állítják ki a csatornatisztításra verbuvált közmunkások ezreit.

Olvasóink írták

  • 1. deszkás 2011. január 17. 11:21
    „Kedves Dombai Tünde! Olvassa el a "Kis magyar csatornaügy:.." c cikkhez irt hsz emet.Amit leirt az az érem egyik oldala.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Tanulj fizikusnak!

"Szabad nagyot álmodni! Ez a legszebb üzenete
a szuperlézernek." Tovább olvasom