Délmagyar logó

2017. 03. 29. szerda - Auguszta 4°C | 21°C Még több cikk.

Elszakadt a cérna

"Lényegében örökös görcsölés itt a vezetői munka, miközben valahogy működtetni kell az intézményt."
Nyáron a szentesi kórház főigazgatóját helyettesítette, azóta pedig egy nyugdíjas kollégával közösen három szakrendelést lát el Földesi Irén, akinek most elege lett. Ereje teljében, pályája csúcsán döntött úgy, hogy nem akar vezető lenni. Döntését nyilván elítélendő példaként tanítaná egy karrierépítést oktató menedzsertanfolyam előadója – de hát a magyar egészségügy nem része a versenyszférának. Nem is lehet meghatározni, miféle szféra.

Földesi Irén 1984-ben végzett a Szegedi Orvostudományi Egyetemen, 2000 májusa óta a Magyar Diabetes Társaság vezetőségi tagja, 2001 óta főorvos, öt éve vállalta el a szentesi járóbeteg-szakellátás vezetését. Ettől kezdve nemcsak a betegek, hanem a kórház gyógyításában is részt kellett vennie. Az intézmény adósságállományát akkoriban a CitiFund nevű vállalkozás kezelte, és javában folyt a bírósági eljárás a korábbi kórházigazgatóval szemben. Később Borzi Márta főigazgatónőt – aki a CitiFunddal együtt válságot kezelni ment a kórházba, de haraggal búcsúzott tőle a megyei önkormányzat – Fenyves Ernő váltotta hasonló minőségben.

Az ő karrierje is majdnem ugyanígy ért véget: már egy másik megyevezetésnek bizonygathatta, hogy nem ő adósította el az intézményt. A gondok megoldására egy debreceni biztost kért fel a megye, és megválasztotta Várkonyi Katalint főigazgatónak. Az adósságállomány nem csökkent, és erről a szentesi önkormányzat szerint a megye, a megye szerint meg a szoci kormány tehet. Mert, ugye, a bajt lehet jobbról és balról is nézni. Most csütörtökön új céget bíznak meg az adósság lefaragásával; ez is debreceni, nyilván az ottaniak értenek ehhez a munkához a legjobban. Az elmúlt évek alatt egészen egyértelműen csak az derült ki, hogy túl sokan dolgoznak a szentesi kórházban... Lényegében örökös görcsölés itt a vezetői – és így a középvezetői – munka, miközben valahogy működtetni kell az intézményt. A beteg sok, az orvos kevés, helyettesíteni kell fönt is, lent is. Amikor pedig jön a műhibaügyben érdeklődő újságíró, meg kell védeni a hibázó kollégát, aki hasonló cipőben jár. Az embernek laikusként is olyan érzése van, mintha ezek az orvosok egy csomag dinamiton ülnének, amely felé évek óta kúszik a tűz a gyújtózsinóron, nem lehet tudni, mikor ér oda.

„Nem a betegséget, hanem a beteg embert kell gyógyítani": orvosi és vezetői hitvallásként egyformán értelmezhető ez a mondat. Idén februárban lapunknak nyilatkozva Földesi Irén mondta ki, amikor kollégáinak szavazata nyomán megkapta a Bugyi István-emlékérmet. Intő jel, hogy a régió egyik legkiválóbb belgyógyászának tartott orvos most úgy látja, ezen a betegen ő már nem tud segíteni.

Olvasóink írták

  • 1. Mc_Mi 2008. december 15. 02:57
    „Ebből most mi következik? A cikk nem fejti ki világosan, hogy miért szakad az a cérna? A pénztelenség? Aligha. De az sem derül ki, hogy mi az oka a pénztelenségnek.
    Vagy ez az igazgatónő bucsúztatója akart lenni? Aligha szorul rá. Nem búcsúzik. A szélmalomharctól búcsúzik.
    A múlt egy döntésben kevéssé befolyásoló, mint a hétköznapi jelen. Nagy feszültségek feszülnek ebben a kórházban a vezetői szinten. Ki merem jelenteni, hogy ösztönös, rosszindulatú vezetése van ma a kórháznak. De legalább lenne eredmény. Az eredménytelenségből az is következik, hogy a hozzáétrtéssel is baj van. Minimum meg kellett volna állítani az adóság halmozódását. Ehhez volt önkormányzati biztos és új főigazgató. Egyetlen gazdálkodási elem jelent meg. Mindent lehúzni, megvonni, elküldeni.
    Most váltanak a biztost illetően. De vajon ez elegendő?”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Dafke

"Magyarországnak körülbelül annyi önkormányzata van, mint az Egyesült Államoknak összesen, és… Tovább olvasom