Délmagyar logó

2017. 12. 15. péntek - Valér 6°C | 13°C Még több cikk.

Elszámolás

"A hiányzó polgári öntudattal, ezzel a deficittel kellene egyszer végre elszámolni; nem tudom kinek, kiknek, de persze végső soron mindnyájunknak."
Szeretne elszámolni a beszedett vizitdíjjal a nyilvánosság előtt, forintra, pontosan – ezt mondta a háziorvos a telefonba. Szimpatikus volt, ahogy elmagyarázta: közérdek, hogy ebben segítsen neki az újság. Mert amilyen magyarosan, hirtelen vezették be a díjat, a népszavazás után talán ugyanolyan kapkodva fogják megszüntetni. Pedig egy törvény sikere vagy kudarca nem a politikusokon múlik, inkább az emberek jóindulatán. Neki nem tetszett a vizitdíj, de elhatározta, őrajta nem fog múlni a dolog. Szerinte itt az idő, hogy legalább egyszer higgadtan, felnőtt módra végiggondolja vele együtt néhány olvasó – annyi, amennyi –, hogy volt-e ennek értelme. Mérleget kell vonni, nyugodtan, és ha mégis több az előnye, mint a kára, akkor meg kellene tartani.

A többiek a vizitdíjból műszereket, felszerelést vásárolnak, de ő már korábban megvette, újra cserélte, amit kellett. Úgy gondolta, ha már ezt a háromszáz forintot akkor kell fizetniük a betegeknek, amikor eljönnek a rendelésre, ő a befolyó összegért cserébe megnyújtja a rendelési időt. Az asszisztens bérét, a fűtés, világítás díját fizeti a vizitdíjból. Minderről pontos elszámolása van.

Abban maradtunk, hogy ez jó téma, megbeszéljük személyesen. Másnap találkoztunk – és ekkor már azzal fogadott, hogy meggondolta a dolgot, sztornó; ne haragudjak, de nem akar kampányolni az MSZP-nek, főleg most nem. Ahogy tovább beszélgettünk, a civil, független, öntudatos ember ideálképe úgy olvadt el, mint egy angyalforma karácsonyi gyertya.

Döntését tudomásul vettem.

De azt nem akaródzik, hogy abban, amit jobb híján civil kurázsinak mondunk, így áll ez az ország; hogy tizenhét évvel a rendszerváltás után lehet ugyan találni független értelmiségit, de még több olyat, aki egy közéleti vitában nem „a dolgot őt magát nézi", hanem eleve az általa szimpatikusnak tartott politikai oldal meggyőződéséhez keresi az érveket.

A civil összefogáshoz szükséges polgári öntudat pedig a falvakban erősebb: épp ott, ahol a magyar kormányok sajátos hozzáállása miatt régóta napi filléres gondokkal küszködnek az intézmények. Az emberek ilyen körülmények között képesek arra, hogy fölépítsenek társadalmi munkában egy négysávos tekepályát, pénzt gyűjtsenek egy játszótérre, felújítsanak egy egész intézményt. Csak az ország dolgairól ne kelljen közben beszélni: arról, amiről a Parlamentben és az újságokban a politikusok beszélgetnek, mert nem tudhatja az ember, kit bánt meg a véleményével. Ebben a megközelítésben a vizitdíj említése már politika. Így pedig nem lehet higgadtan beszélgetni semmiről.

A hiányzó polgári öntudattal, ezzel a deficittel kellene egyszer végre elszámolni; nem tudom kinek, kiknek, de persze végső soron mindnyájunknak.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Jót tenni

"Az emberek fürkésző pillantásokat váltanak, a karácsonyi szatyrok és itt-ott kipirosló mikulásos… Tovább olvasom