Délmagyar logó

2017. 03. 31. péntek - Árpád 5°C | 17°C Még több cikk.

Elszigetelt eset

"Megyünk a nyüzsgő Kárász utcán, már fél kilométerről hallatszik a dobszó. Egzotikus-ritmikus. Voltaképpen emelt szinten hangulatos, ha az ember mentében hallgatja. Hozzátartozik a korzó hangulatához, nagyvilágias. Addig a pár percig, amíg halljuk. Hosszú távon valószínűleg nem lenne annyira az."
Megyünk a nyüzsgő Kárász utcán, már fél kilométerről hallatszik a dobszó. Egzotikus-ritmikus. Voltaképpen emelt szinten hangulatos, ha az ember mentében hallgatja. Hozzátartozik a korzó hangulatához, nagyvilágias. Addig a pár percig, amíg halljuk. Hosszú távon valószínűleg nem lenne annyira az.

Megyünk tehát a korzón, a dobok szólnak, üreges kongás, kemény csattogás, dübörög a hang. Arra az óvatos és habozó megállapításra jutunk: tulajdonképpen jó, hogy csupán sétálóként tartózkodunk errefelé, s nem lakó gyanánt. Elképzeljük magunkat a dobolás tövébe épült palotákban, és csak erős fenntartásokkal tartjuk mindennapos-kivitelezhetőnek ott a lakhatást. Szülő, aki a korzón vásárol meg lakást adásvétel módszerével gyermekének, jól teszi: a kulcs mellé rögtön átnyújt neki egy nagyméretű ipari füldugót is. Pótfüldugókkal együtt, miképp a kulcsnak is szokott lenni másod-, harmadpéldánya – gondoljuk, elhaladva a dobolás mellett, mikor hirtelen elakad-szűnik a hang.

Hátrafordulunk, s látjuk: egy idős ember kéri nagyon udvariasan, kiszolgáltatott helyzetének megfelelően összehúzott testtartással, már-már hajlongva a fiatalokat: legyenek belátással, fönn idősek-betegek vannak...

Meggyorsítjuk léptünket, nem akarunk az – előzetes, indokolatlan föltevésünk szerint – rögvest bekövetkező ellenakciónak tanúivá válni. És várjuk – elmenőben – a diadalmasan újra fölcsattanó dobszót.
Nem hallunk semmit. Megyünk, megyünk, távolodunk – még mindig semmi. Jövünk vissza fél óra múlva – csönd. Megszűnt a dobszó! Mely egyébként, hangsúlyozzuk, kimondottan művészi és élvezetes, néhány elhanyagolható ember számára azonban odafönn, az emeleten nem az.

Alig merjük föltenni magunkban a kérdést: csak nem akad belátás?
Úgy látszik – egyes elszigetelt, tanulságlevonásra merőben alkalmatlan, nem jellemző esetekben –, akad.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Üzenet az utókornak

"Kedves Barátom!
Tudtam, hogy egyszer meg fogjátok találni székházunk alapkövét, kifordítjátok… Tovább olvasom