Délmagyar logó

2017. 12. 18. hétfő - Auguszta -4°C | 3°C Még több cikk.

Eltaláltuk

"Mindebből pedig az újságíró számára annyi a tanulság, hogy a politika – ha már mindenképp muszáj együtt élni vele – épp azért szerethető, mert az egyéniség és a közösség egymásra hatása négyévenként változatos és izgalmas folyamatokat idéz elő."
Ilyen eddig nem volt: majdnem pontosan úgy nyilvánult meg vasárnap Csongrád megye, ahogyan az ország. Nálunk picit többet nyert az MSZP – 43,3 százalék helyett 44-et –, viszont a Fidesz itt is 42,2 százalékon állt meg. Az SZDSZ-nek és az MDF-nek kicsit kevesebb támogatója volt, a MIÉP–Jobbiknak is, viszont több volt – 1,1 százalékkal – az „egyéb". Az ilyen eredményekre oda szoktak figyelni a közvélemény-kutató cégek: az úgynevezett exit-poll felméréseket mindig ott szokták elvégezni, ahol a korábbi választásokon az országos eredménnyel megegyezett a helyi. Az ilyesmi általában nem véletlen – ezt vasárnap, az egyik kereskedelmi televízió műsorában is mondták, amikor arról volt szó, hogy azért lehet hinni az exit-pollnak. Aztán az derült ki, hogy mégsem lehet. Tévedésük láttán a közvélemény-kutatók izgatottan magyarázni kezdték a számok, torták láttán a kialakult valóságot, és ez azért jó, mert az érintett néző magában vitatkozik velük, hiszen ő tudja, miért szavazott oda, vagy amoda.

Az emberi tényezőt felülről csodáló politológusokénál gyakran sokkal hihetőbb magyarázat születik helyben. „Ezt a vidéket elsősorban jobboldali érzelmű emberek lakják; egyszerűen mozgósítani kellett őket" – oldotta meg gyorsan a találós kérdést a fideszes Vincze László, aki most az első körben bejutott a parlamentbe. Nem túl izgalmas tájnak tűnhet a www.valasztas.hu honlap adatait böngésző kívülálló számára Mórahalom és környéke is, ahol a fideszes Balogh László rendre jóval több szavazatot kapott, mint az SZDSZ-es Sándor Klára. Ehhez azonban nem elég tudni azt, hogy „fideszes fellegvárról" van szó. Tudomásul kell venni, hogy a Fideszt itt sokak számára Nógrádi Zoltán polgármester jeleníti meg: itt a Fideszről nem Mikola szerencsétlen bejelentése jut az emberek eszébe, hanem például a polgármester mentalitása, a szép városközpont, az iskola, a rendezvényház, a fürdő, a Mórakert kamionja a multiáruházak előtt.

Persze az MSZP-s szegedi polgármester, Botka László látványos győzelme is levezethető hasonló logikával: aki rá és az MSZP-re szavazott, annak talán borsódzott a háta a lárifári hallatán, de nyilván az eddigi produktumra gondolt, többek között az autópályára. Ugyanígy mégsem lehetne megmagyarázni például a makói Buzás Péter szintén első fordulós győzelmét. Hiszen négy éve sem lehetett népszerűbb vagy népszerűtlenebb a városában, nem dolgozott kevesebbet, mégis kikapott a második fordulóban. „Ez amúgy egy jobboldali vidék lenne. Most kiszámoltam: 136 szavazaton múlt, hogy nem kellett második fordulót tartani. Ehhez talán az MSZP országos kampánya kellett, hogy a falvakban is mindenhová elmentem, jártuk az utcákat, becsöngettünk, és egy szót sem szóltam az ellenfelemről" – találgatott Buzás.

Mindebből pedig az újságíró számára annyi a tanulság, hogy a politika – ha már mindenképp muszáj együtt élni vele – épp azért szerethető, mert az egyéniség és a közösség egymásra hatása négyévenként változatos és izgalmas folyamatokat idéz elő. Nem kell nagyon csodálkozni azon, ami véletlennek tűnik, de érdemes közel hajolni ahhoz, hogy megtudjuk, miért szavaz valaki Szentesen vagy Makón az MSZP-re, és mitől lesz egy apolitikus emberből a hatvan kilométerrel odébb lévő Mórahalmon vagy Kisteleken pár év alatt Fidesz-szimpatizáns.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A kis pártok nagy napja

"A cél, a 194 mandátum, a többség megszerzése, azon fog múlni, hogy a valószínűsíthető MSZP-SZDSZ,… Tovább olvasom