Délmagyar logó

2017. 12. 12. kedd - Gabriella 7°C | 16°C Még több cikk.

Ember és szabály

"1. a szabályok nem mind okosak, 2. mindig akad valaki, aki szabályt szeg, és akkor jön a dominóelv."
Az a meggyőződésem, ha mindenki azt csinálja a maga helyén, amit a rá vonatkozó okos szabályok mondanak, nagyobb baj nem történhet. De mindennap, minden percben kénytelen vagyok látni, hogy 1. a szabályok nem mind okosak, 2. mindig akad valaki, aki szabályt szeg, és akkor jön a dominóelv. Minden borul.

Ha úgy lehetne dolgozni, ahogyan a költő írta, vagyis pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen... De nem lehet.

Elképzelem, hogy a tegnapi debreceni IC egyik utasa Pest felé haladtában még átnézi a magával vitt dokumentumokat, hogy a délelőtti üzleti találkozóján kellően felkészült legyen, és a következő pillanatban „átmegy rajta" egy kóbor személyvonat. Sejtem, mi futhatott át az 58 éves makói férfi agyán, amikor meglátta az úton az autója előtt poroszkáló lovas kocsit: meg kell előzni, különben nem érek oda holnap ilyenkor se! És kikanyarodott, szembe a teherautóval... Szinte látom magam előtt a szerencsétlen asszonyt a szegedi troli vezetőfülkéjében: már percek óta ki akar kanyarodni a főútra, reggel van, a lámpák sárgán villognak, az autók nem engedik ki; a türelme fogytán, menetidő is van a világon, nosza! A következő pillanatban a troli maga alá gyűri a 30 éves motorost.

Napestig folytathatnám.

És kiborítanak bennünket a tragédiák hírei. Szorongásunkban pedig hibázunk. Ez az „emberi oldal". De mi van a szabályokkal? Bedugom már a fülemet, amikor elkezdik, hogyan kell takarékoskodni az energiával. Hogy tegyem a fazékra a fedőt, mert akkor hamarabb fölforr a leves. (Tudvalévő, hogy a jó húsleves titka a hosszú, csendes főzés, nyitott edényben.) De azt bezzeg nem mondják, hogy miért nem lehet kártyás mérőórát használni, mint a normális országokban, mert ha lehetne, bizony mondom, takarékoskodnék, ha azt látnám (mint a mobiltelefonon), hogy alig van már a kártyán pénz. Kiteszik a táblát, hogy lomot lerakni tilos, lomtalanításkor meg válogatás nélkül mindent visznek megsemmisíteni, azt is, amit még használni lehetne. Normális országban, ahol szociális foglalkoztatással kapcsolják össze a lomtalanítást, az alkalmazott szociális munkások (értsd: akik máshol nem kapnak munkát) az utolsó szögig átválogatják a himihumit, aminek 70 százaléka újrahasznosul.

Ezek példák okos szabályokra. Amelyek nálunk nincsenek.

Most komolyan: kész csoda, hogy még életben vagyunk.

Olvasóink írták

  • 2. klj_54 2008. október 10. 15:47
    „1. hozzászólás B@ndy 2008.10.10. 01:23
    Írótársam, ne itt vezesd le a frusztrációdat!
    Nem mellesleg: írűsod végett beperelhetnek becsületésrtésért és végrehajtandó börtön lehet a vége.
    Tudom, sok a stressz manapság, de én például fát vágok. Hidd el abban is le lehet nyugodni.”
  • 1. B@ndy 2008. október 10. 01:23
    „Szinte látom magam előtt a szerencsétlen asszonyt a szegedi troli vezetőfülkéjében.

    Nem szerencsétlen volt az hanem egy igen arogáns és kek nő akit a sors így büntetett meg.

    Azt hitte hogy milyen perfekt tud vezetni, lenézte a munkatársait.

    Egyébként a kresz mindenkire vonatkozik.

    Gyilkosság ellen nincs mentség !”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Bátorság

"A hadbíróság előtt nem volt egymásra mutogatás. Miután hiú reménynek bizonyult, hogy az oroszoktól… Tovább olvasom