Délmagyar logó

2016. 12. 07. szerda - Ambrus -5°C | 3°C

Emberségből jeles

JEGYZET - "Abban, ami történt, ott a mindannyiunknak szóló életbátorítás: nem vagy egyedül!"
A szegedi Hanna, aki autista, megölelte Pepét, a vízipólósok csapatkapitányát – csak az tudja, micsoda fantasztikum ez, aki hallott már valamit az autizmusról. Hanna druszája, aki óvodás Felgyőn, megkapja karácsonyi ajándékba a régóta vágyott hintalovat. Babette, aki minden idejében megszállottan és tehetségesen rajzol, főiskolára mehet. Adri, a mélybarna szemű, nagymágocsi 3 éves ezentúl villanyfénynél illesztheti össze a kirakós játék darabjait, és végre biztonságban érezheti magát nevelő nagyszülőjénél. A vásárhelyi Fanni, amint meggyógyulnak a sérülései, biciklire pattanhat, hiába morzsolódott szét korábbi kerékpárja a közlekedési balesetben. A domaszéki hallássérült kisgyerekek lakóhelyét kerítés védi hamarosan, nehogy olyasmi érje őket, mint Fannit, hiszen ha kikeverednek a házuk melletti útra, nem hallják a motorzajt. A karácsonyfa alatt az idén ajándékot talál majd a négy vásárhelyi testvér, Bendegúz, Dominik, Szamóca és Abigél.

A felnőttekről most nem beszélek, mert nagyon nehéz szavakat találni, amikor meglett emberek könnyeznek – ki mondja meg, azért-e, mert a világ ridegségét egy pillanatra oldódni érzik, azért-e, mert szégyenkeznek, még mindig ők, a sorsukban vétlenek, azért-e, mert öröm és fájdalom elegye így bukik ki belőlük...

Szívesen beszélek viszont azokról a nagylelkű emberekről, akik alapítványunk akciójában segítettek nemcsak a föntebb sorolt gyerekeknek, hanem összesen 20 Csongrád megyei családnak. Hogy családonként legalább 100 ezer forintot juttathattunk, abban rengeteg kispénzű embernek is része van. Azt írtuk az akció indulásakor, november 19-én, hogy olvasótól olvasóig szeretnénk megépíteni a jóakarat hídját. Reménykedtünk, de féltünk is: vajon a fölkeltett együttérzés pénzadományban is testesül a mostani szűkös időkben? A reményeink teljesültek be, nem a kishitű jóslat. Köszönjük! Nagyon szépen köszönjük – nemcsak a rászorulók nevében. Hiszen abban, ami történt, ott a mindannyiunknak szóló életbátorítás: nem vagy egyedül!
Alapítványunk természetesen folytatja működését: a nyilvánosság hathatós eszközét ezután is igénybe véve arra számítunk, hogy olvasóink továbbra is törődnek egymással.

Olvasóink írták

  • 2. sybill 2011. december 19. 15:02
    „Kedves klj-54, ki jár négykarikás autóval és kik a társai? Kik ismerik ennyire félre az autistákat? Miért erről a cikkről jutott ez eszébe? Kíváncsian várom a választ!”
  • 1. klj-54 2011. december 17. 16:42
    „Megragadott az írott sajtóban az Autista kifejezés.
    Azon kevesek közé tartozom, aki valóban tudja miről szól a kifejezés.
    Szoktam találkozni a buszon párukkal és elgondolkodtatónak érzem azt, hogy egy négykarikás autóval járó, látszólag ép elméjű ember és társai ennyire félre ismerik őket.
    Nem érdekel, ha moderálnak, de leírom:
    Ha kivégeznék őket az is becsületesebb lenne, mint amit velük tesznek!
    Időben elkapva a jelenséget hihetetlen mértékben fejleszthetőek, mert ők is emberek akik valamiért bezárkóztak.
    Azt is fura tudomásul venni, hogy ebben az országban a pedagógia abszolúte nincs felkészülve rájuk!
    Erőszakhoz nyúlnak akkor amikor CSAK a szeretet és a türelem hozhat eredményt!
    Hol maradt a Krisztusi erény a társadalomból?”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Adventi sokk

"Közel 80 százalék már úgy látja: rossz irányba mennek a dolgok." Tovább olvasom