Délmagyar logó

2017. 01. 18. szerda - Piroska -7°C | 1°C

Emlékek háza

Aligha ténferegtem egyedül döbbenten a világban, amikor a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején sorra nyíltak ki a titkok zsilipjei, s csak úgy zúdult nyakunkba az új (vagy nem is annyira új, csupán előlünk addig rejtegetett) tudás.
Aligha ténferegtem egyedül döbbenten a világban, amikor a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején sorra nyíltak ki a titkok zsilipjei, s csak úgy zúdult nyakunkba az új (vagy nem is annyira új, csupán előlünk addig rejtegetett) tudás. Hosszú tanulmányok fejtették ki, mit is kell értenünk az alatt, amit a történelemkönyvek korábban sommásan így intéztek el: az ötvenes évek torzulásai, a téesz-szervezés nehézségei. A dicsőséges lobogók szép lassan rongyolt zászlókká fakultak, s mire észbe kaptunk, úgy imbolyogtunk történelmi tudatunkban enyhén hasadtan, mint akire egyszerre zuhant rá Lenin összes műve.

Diktatúra vagy mégsem? És ha igen, mégis mennyire elnyomó, netán puha? – lapoztunk régi emlékeinkben, hallgattuk a mind őszintébb hangra váltó, nálunk is sokkal öregebb emlékezőket. És azt kívántuk: a nyomunkban trappoló nemzedék már soha ne érje meg, milyen többször átírt történelem- könyvből szemezgetni a tudást, sokkal inkább tényekre, mint sem ideológiákra épített információk segítsék eligazodásukat a világban.

És nyíljanak olyan múzeumok, ahol a múlt század emberéről legalább annyit megtudhatunk, mint régen elmúlt korok háborúskodásairól. Hódmezővásárhelyen tegnap óta éppen annak az ideje jött el, amikor egy város szembesülhet közelmúltjával.

Az Emlékpontra keresztelt múzeum kilenc termében úgy tudhatják meg a betérők, mit rontott, vagy éppen lendített a nagypolitika az alföldi polgárok sorsán az elmúlt fél évszázadban, hogy közben saját városuk története nyílik meg előttük. Tanyavilág, Fehér Gárda, ÁVH, tervgazdálkodás, „Éljen november 7!" jelszava kavarog annak a fejében, aki időt szán az Emlékpontra.

Aztán amikor élményektől eltelten kilépnek az épületből, talán megértőbben szemlélik a XXI. században kamaszodók apjuk, nagyapjuk tetteit, mai koruk hitványságait. A korszakot megélők körében pedig hol békésebb, hol parázslóbb viták lobbannak majd fel. De ez így is van rendjén. Mint ahogy az is természetes ma már, hogy a vita után senkin nem kérik számon a nézeteit.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Jog és erkölcs

Ha nem volna illetlen, azt írnám, Lengyel József egy állatorvosi ló. Bírók, ügyészek, igazságügyi… Tovább olvasom