Gyűjtse össze az érdekes cikekket a címek mellett lévő később elolvasom ikonokkal!

Szeged - delmagyar.hu

2013. 05. 21. kedd - Konstantin

Még több

Itt vagyok: Nyitólap > Jegyzet > Építőmunkás illegalitásban

Építőmunkás illegalitásban

Vélemény - "Az építőipar a válság előtt, 2006-ban még 141 ezer embert foglalkoztatott, tavaly azonban már csak 115 ezren vitték haza az ágazatból a fizetésüket."

Fekete Klára - 2012.06.02. 07:24
Megosztás: Facebook Twitter Iwiw E-mail
Fekete Klára
fekete@delmagyar.hu

"Az építőipar a válság előtt, 2006-ban még 141 ezer embert foglalkoztatott, tavaly azonban már csak 115 ezren vitték haza az ágazatból a fizetésüket. A mondat második fele azonban nem igaz: úgy hangzik helyesen, hogy ennyi ember volt bejelentve, de hogy valamennyien kaptak-e pénzt a munkájukért, azt nem tudjuk. Arról meg végképp nincs információ, mi lett a sorsa és a fizetsége azoknak, akiket be sem jelentettek.

Becslések szerint ugyanis az építkezéseken dolgozók duplaannyian vannak, mint amennyit a statisztika mutat, csaknem másfél százezren dolgoznak még mindig feketén. És nem a városközpontokban zajló megaberuházásokon alkalmazzák őket, „bukósisakkal" a fejükön, hanem az ötödik emeleti lakásokban és a kert végi garázsépítésen.
Hogy működik manapság az építőiparra jellemző egyszemélyes vállalkozás? A tulajdonos, a mester reggelente hozza magával az embereit az autóján: leparkol, körülnéz, majd azt mondja, tiszta a levegő. Felcuccolnak a lakásba, a főnök kiadja a munkát, és egy órára elmegy ügyeket intézni: az ott maradó „néma leventék" pedig dolgoznak, mint a gép. A háziasszony pedig elcsodálkozik: miért nem lehet beszélgetni az emberekkel úgy, mint régen. Azt sem érti, minek jön vissza óránként a vállalkozó, és tartja rajta a szemét a csapaton, miért ő hozza-viszi őket, mehetnének a saját lábukon vagy biciklin. Sokszor kiderül: a nyelvi nehézségekkel küzdő segéderőtől az útlevelet is elvette a „gazda", és egy melléképületben rejtegeti. A kis pénzért, amit kap, napi 12 órát, inaszakadtáig dolgozik.

Erről meg az a történet jut eszembe, amit egy festő mesélt: Ausztriába ment dolgozni, osztrákokkal együtt mázolt ajtókat, ablakokat. Az első nap ráfektette az ajtót a bakra, és teljes erőbedobással kenni kezdte rá a festéket. Mire két oldalról lefogták a többiek, és németül a tudtára adták: csak lassan a testtel! Úgy kell dolgozni, hogy tovább tartson a munka. Délben pedig egy óra az ebédszünet."
Megosztás: Facebook Twitter Iwiw E-mail

Hozzászólok a cikkhez


A tisztább tartalom érdekében előzetesen moderálunk. Ez rövid késést fog okozni a komment megjelenésében, amiért megértését kérjük. Az éjjel 23 és 6.30 közötti kommentek 7-ig jelennek meg.
Kérjük, olvassa el Felhasználási szabályainkat!

Hozzászólás írásához be kell jelentkezni!
Kérem, jelentkezzen be vagy regisztráljon!
Töltés, kérem várjon!
Töltés, kérem várjon!
ˆaz oldal tetejéreˆ

hirdetés

HIRDETÉS
bezár
asdasd
Kérem várjon, jelentkezését rögzítjük...