Délmagyar logó

2017. 02. 27. hétfő - Ákos, Bátor 1°C | 13°C Még több cikk.

Érdekek, értékek

"Botka László hibázott, amikor túl korán ragasztotta föl a „Szeged" matricát Bálint Sándor szülőházára. Elkötelezte magát, és nem számított arra, hogy az épületnek így gyorsan fölmegy az ára. A tulajdonos üzletelni akart, az önkormányzat nem. Az emlékház ügye ekkor azonban hirtelen mindenki számára fontossá vált."
Botka László hibázott, amikor túl korán ragasztotta föl a „Szeged" matricát Bálint Sándor szülőházára. Elkötelezte magát, és nem számított arra, hogy az épületnek így gyorsan fölmegy az ára. A tulajdonos üzletelni akart, az önkormányzat nem. Az emlékház ügye ekkor azonban hirtelen mindenki számára fontossá vált. Az egyetem és a múzeum szakemberei grandiózus tervekkel álltak elő – pénze azonban egyik intézménynek sincs.

A város – amely egyébként nem is üzemeltet múzeumokat, hiszen azt egyelőre a megye teszi – fölvállalta, hogy helyet keres a néprajztudós hagyatékának. A létrehozott közalapítvány azonban alig-alig működik. Az egyetem, a múzeum, az egyház és a város érdekei, lehetőségei annyira különbözőek, hogy nehéz kompromisszumot kötni. Nehéz olyan házat létrehozni, amelynek működtetésére is jut pénz, úgy, hogy közben a közönséget is vonzza.

A néprajz csodálatosan élővé tehető, ezt nagyapámtól tanultam. Talán nem illő ilyesmire hivatkozni, de kikívánkozik: ő ösztönösen megérezte, hogy a falusi gyerkőc bodzapuskája vitrinben csak egy tárgy, de ha elsüti az udvaron, mindenki rögtön utána akarja csinálni. Nagyapám tápai tanárként, Bálint Sándor tanítványaként gyűjtötte a falu emlékeit. Élővé tudta tenni a kis múzeumot: amit lehetett, a nézelődők kezébe adott, bemutatott, kipróbáltatott. Mióta nem él, halott a gyűjteménye is.

Ha Bálint Sándor hagyatéka üveg mögé helyezett tárgyak formájában kerül a közönség elé, soha nem válik igazán közkinccsé, csak elkészül egy kötelező feladat. Az internet korában nem látványt és magyarázó szöveget, hanem élményt keres a látogató a múzeumban. Egy korszerű néprajzi bemutató azonban nagyon-nagyon sokba kerül. Most egyelőre egy kis emlékházra van kilátás, amelyet nem múzeumként, hanem közösségi térként látna a város vezetése. Bálint Sándor életműve viszont igazán csak úgy emelhető át a huszonegyedik századba, ha a kiállítás megmozdul, megszólal, rá lehet kattintani, ki lehet próbálni. Mert egy falusi lakodalom dévaj szokásait vagy egy siratóének fájdalmát nem lehet néhány vitrinben hitelesen bemutatni.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kilátás a B zónából

"Az élet Miskolcon, Keszthelyen, Mátrafüreden és Zalaszentgróton a maga kerékvágásában megy, az… Tovább olvasom