Délmagyar logó

2016. 12. 04. vasárnap - Borbála, Barbara -5°C | 4°C

Eredeti tőke

"A pesti tulajdonosok nem ültek a vádlottak padján a Makói Malom Kft.-vel kapcsolatos büntetőeljárás idején. Amikor az ítélet után kerestem őket, mert szerettem volna megkérdezni a véleményüket, még arra sem adtak alkalmat, hogy a kérdéseimet élőszóban elmondjam."
A pesti tulajdonosok nem ültek a vádlottak padján a Makói Malom Kft.-vel kapcsolatos büntetőeljárás idején. Amikor az ítélet után kerestem őket, mert szerettem volna megkérdezni a véleményüket, még arra sem adtak alkalmat, hogy a kérdéseimet élőszóban elmondjam. „Tisztelt Uram! Kérem, küldje el a mobilszámát!" – írta az iwiwen a levelemre válaszolva egyikük, egy fiatal hölgy. Elküldtem. Ennek már két és fél hete, nem hívott föl. Egy másik, idősebb férfi, két levelet is kapott, amelyben leírtam, mit szeretnék kérdezni tőle. Mostani cégénél – amely pénzügyi tanácsadással, ingatlanüzlettel foglalkozik Budapesten – már megismerik a hangomat a telefont kezelő adminisztrátorok. Üzenetemet átadták neki, levelemet olvasta. Nincs válasz, és a címzett „most nincs is benn". Üzlettársának faxon küldtem levelet. Beszélni is tudtam – a feleségével. Azt mondta a telefonba, igen, a férje kapott valami faxot, de nem hiszi, hogy nyilatkozni fog nekem, mert ez már nagyon régi történet.

Szerintem nem. A kilencvenes évek elején vették meg a makói malmot, amely a környékbeli termelők búzáját vásárolta fel, a liszttel kereskedett, eleinte nem is rosszul. Csakhogy a cég – ez a bíróságon elhangzott – folyton tőkehiánnyal küszködött, a pénzt azonnal kivették belőle, ahogy lehetett. Végül az európai búzaértékesítési válság betett neki, vezetői megbotlottak, az átvett búza árát nem fizették ki a gazdáknak. Jött a felszámolás, a büntetőeljárás, amelyben tíz év után nemrég megszületett az első, nem jogerős, de elmarasztaló ítélet a vezetőkről. A gazdák kára nem térült meg. A tárgyalásokon többször is szóba hozta az egyik ügyvéd, hogy szerinte a cég sorsát meghatározó döntéseket rendre a tulajdonosok hozták, akiket meg sem hallgatott a bíróság. Végül az ítéletet indokló bíró is úgy fogalmazott: a történtek felelősségét azoknak is kellene viselniük, akik a vállalkozás hasznát élvezték.

Erről szerettem volna kérdezni a tulajdonosokat. Azt gondoltam, ha elmondanák – nem védekezésképp, hiszen védekezniük nem kell: inkább magyarázatul – az ő verziójukat is, helyére kerülne sok minden. Mert enélkül nagyon könnyű azt gondolni, miközben az ember az internetes közösségi oldalon, a fotókon látja a hatalmas kertet, a konszolidált körülményeket, a meghitt szépséget, hogy idáig a malom bukásán, végső soron a Makó környéki mezőgazdaság egyik tragédiáján át is vezetett az út. Ha mondanának valamit, az újságolvasó, köztük jó néhány érintett, megérthetné őket, vagy vitatkozna velük. Nem lehetne olyan egyértelműen kijelenteni azt – amire az ügyvéd és a bíró szavai utaltak – erről a történetről is: hogy ami jogszerű benne, nem biztos, hogy erkölcsös is.

Válasz azonban nincs. Igaz, a hallgatás is elég sokat mond. A tőke halmozódik, nyilván mindig eredeti módon, és nem beszél, az idő persze neki dolgozik. A pénz az utódokat gazdagítja, akik már alig fognak tudni valamit erről a régi makói történetről, amelynek olyan kellemetlen vége lett.

Végső soron lehet egymáshoz viszonyítgatni a politikai és a gazdasági életet, hogy melyik tisztább. Ez a történet is azt bizonyítja, hogy a magyar közélet és az üzlet sok szereplőjének továbbra is az áll érdekében, hogy az emberek gyorsan felejtsenek. Igazán ez a kínos és szégyenteljes: hogy ez ennyire jellemző a mi országunkra.

Olvasóink írták

  • 3. lokálpatrióta 2008. július 27. 11:24
    „Triatlonos "sajnos ezzel együtt kell élni" mondatoddal nem értek egyet. Ezen változtatni kell. Ezt az újságírás tudná megtenni. Ha már a többi önálló hatalmi ág nem teszi meg. Persze a politika, a törvényhozás is megtehetni, de semmi törekvést nem látok itt. Az újságíróknak kellen ezzel foglalkozni. Én tudnék számtalan példát sorolni. Tulajdonképpen jó példát egyet sem.
    Most éppen az aktuális példám az, hogy a novemberben elvégzett munkám ellenértékét fizetési meghagyással próbáltam behajtani. Még nincs a kezemben a jogerőre emelt végzés. Ennek az eljárásnak az lenne a lényege, hogy 15 nap áll rendelkezésre az ellentmondásra a másik félnek. Ha addig nem nyújt be ilyet, akkor jogerős és végrehajtható. A bíróságnak ezzel az összes dolga, hogy aláírja és kiküldi (a nyomtaványt a benyújtó töltötte ki). Ha nem érkezett beadvány, akkor a lap másik oldalán egy másik aláírással jogerőre emeli és kiküldi. Bármennyire is legy leterhet a bíróság, ez azért nem nagy kérés ugye, hogy ennek ne legyen 8 hónapos az ügyintézése.
    Másik két esetben 2004-ben végzett munkának az ellenértékét perelem. Még ma nincs egyik esetben sem elsőfokú döntés. Az egyik esetben az alperes még arra sem vette a fáradságot, hogy nagyon húzza az időt. Két egyoldalas levélnél többet nem tett. Ez magától a bíróságtól tart itt.
    Sorolhatnám még a családjogi ügyeket, de a büntető ügyeket is. Ilyen igazságszolgáltatás, bocsánat helyesbítek jogszolgáltatás miatt van az, hogy az állampolgár nem jogkövető. Nincs is mit követnie, hiszen az ítéletek egymásnak elletmondanak, az elsőfokot a másodfok gyakran felülbírálja, de ezt meg a következő szint fordítja meg. Ha a bíróságok sem tudnak egyértelműen eligazodni a törvények között és a joggyakorlat sem tesz ezek között rendet, akkor hogy várjuk el az "egyszerű" embertől, hogy tudja, mi a teendője?
    Újságírók! Sokkal többet foglakozni ezzel és nem kesztyűskézzel.
    Nem elfogadni a legfelsőbb bírói vezetőtől azt, hogy az ügyek átlagosan 8 hónap alatt befejeződnek. Ezzel azt sugalja, hogy itt minden rendben van. Hazugság!”
  • 2. triatlonos 2008. július 21. 13:46
    „A témával kapcsolatos hozzászólásaimban többször utaltam arra, hogy kik az igazi bűnösök. A baj kirobbanását megelőzően néhányszor voltam B. Úrnál, aki már érzékeltette a gondot, a tulajdonosok, és a Hengermalom szerepét. Ezeknek az elkövetőknek a zsebében van a teljes igazságszolgáltatás - függetlenül a kormánypárt szinétől - és tudnak is élni a helyzettel. Azért húzták az időt az elévülésig, hogy azok, akiknek el kell vinni a balhét méltányos büntetést kaphassanak. Abban igaza van az előttem szólónak, hogy a mai ügyészi, birói gyakorlatban is vannak meglepő dolgok - sajnos ezzel együtt kell élni!”
  • 1. lokálpatrióta 2008. július 20. 09:25
    „"...ez ennyire jellemző az országunkra"- fejezte be a cikkét k. Bakos. A cikkben nem érintette azt, aki engedi ezt így tenni. A Bíróságot, az igazságszolgáltatás többi résztvevőjét. Mivel ez a magyar gyakorlat, hát megteszik. És büntetlenül teszik. És nem a vezetőkre, hanem a tulajdonosokra gondolok.
    Meggyőződésem, hogy az igazi bűnös az az igazságszolgáltatás, amely felszínesen kezeli a lényeget, amely évekig (min 5 év egy peres eljárás) elhúzza az időt és amely kritizálhatatlan. Mintha mindenki félne kimondani a lényeget. Határozott, alapos és gyors döntés meghozatala mellett nem mernének ilyen tisztességtelenül viselkedni a piaci szereplők és gyors döntés esetén nem tüntethetnék el a vagyont a végrehajtás elöl.
    Csak az van megelégedve az "jogszolgáltatással", aki nem kerül velük valamilyen viszonyba. Aki próbálta azt, az rögtön látja, hogy ez a gyakorlat felelős a mai viszonyainkért.
    Sajnos én próbáltam és látom, hogy mi folyik itt igazságszolgáltatás címén. Kedves újságíró! Többet kellene ezzel foglalkozni, mert a tárgyalótermekben zajló események a jelenünket lényegesen jobban befolyásolják, mint ahogyan ez megjelenik az életünkben.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Cammogó mamut

"A Budapest és Szeged között cammogó hibridvonatok ügye is azt látszik bizonyítani: a döntések nem… Tovább olvasom