Délmagyar logó

2017. 10. 23. hétfő - Gyöngyi 10°C | 16°C Még több cikk.

Erkölcseink februárban

JEGYZET -Abból vizsgáztak mai főuraink megint, hogy képesek-e még politikai kocsmájuk csapóajtóján kilépve főt hajtani az emberi és magyar nagyság előtt.
A sors vagy a teremtő (a kettő lehet, hogy ugyanaz) leheletfinom dramaturgiával sodorta be elénk az ész- és erkölcszsibbasztó kampány ellenpontozásaként Jancsó Miklós és Gyarmati Fanni halálát. Pár nap különbséggel temettük világhírű filmrendezőnket és egyik legnagyobb magyar költőnk, Radnóti Miklós özvegyét. Államigazgatási szakzsargonban: két emberi erőforrásunkat. Halálukat követően az egyiket – három nap hezitálás után – saját halottjának tekintette az Emberi Erőforrások Minisztériuma, a másikat később sem. Közjogi méltóságaink közül pedig egy sem akadt, aki legalább egy félmondatos közleményben osztozott volna a – csak azért is így mondom! – nemzeti gyászban.

Jancsó, a kalickázhatatlan szabad madár egész életében és munkásságában a hatalom és a kiszolgáltatottság, a mindenfajta barbárság és a tisztaság örvényei közé tűzdelte filmes nyelven fekete-fehér felkiáltójeleit. Gyarmati Fanni pedig egyszerűen maga volt a Hűség. Hetven év múzsai özvegységben őrizte annak az embernek az emlékét, akit az arkangyalos Magyarország keretlegényei lőttek tarkón 1944-ben, miután nem bírta már tovább az erőltetett menetelést. Még a múlt héten is az volt kiírva Pozsonyi úti bérlakásuk ajtajára: Radnóti Miklós. Aki azt gondolta: „Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, / nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt / kis ország, messzeringó gyerekkorom világa. / Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága / s remélem, testem is majd e földbe süpped el."

Abból vizsgáztak mai főuraink megint, hogy képesek-e még politikai kocsmájuk csapóajtóján kilépve főt hajtani az emberi és magyar nagyság előtt akkor is, ha egyébként nem járt velük az ivóba. Nem képesek. Sok hasonló esetet mesélhetnének róluk – és persze saját helyzetükről is – Hoffmann Rózsa gyorstalpalót végzett erkölcstantanárai. Így lehetne tananyag az is, hogy a „fiúk" – akik azóta borzalmasan nagyra nőttek – miért nem köszöntötték nemcsak most, de három éve, a 90. születésnapján sem a szabad Magyarország első köztársasági elnökét, Göncz Árpádot, aki az ő Árpi bácsijuk is volt egykor. Mint ahogy Iványi Gábor lelkész meg az egyetlen hiteles egyházi emberük – ő keresztelte meg Orbán Viktor első két gyermekét, temette el Kövér László édesapját, és együtt tanított Balog Zoltánnal lelkészképző főiskolájukon a Wesley-n. És most, ugyanez a hármas, immáron belesüppedve a hatalomba, az új egyházi törvénnyel kitaszította Iványi Gábor százéves metodista hitelvekre épülő, gyakorlatában a gyengék, a védtelenek gyámolítására, tanítására „szakosodott" Magyar Evangéliumi Testvérközösségét a „bevett" egyházak közül. Így vesztettem el az 1 százalékos egyházi felajánlásomat magam is, amit a múlt héten leadott eva-bevallásomban – jó katolikusként – nekik, a legrászorultabbaknak szántam. Ha a chanbuddhistákat, a muszlimokat vagy a Magyarországi Karma-Kagyüpa Közösséget választom, nincs ilyen probléma. Erre is varrjanak gombot a szerencsétlen erkölcstantanárok.

És addig is, amíg „varrnak", ajánlom figyelmükbe Vekerdy Tamás szavait a nevelésről tegnapi számunkból: „Amilyen én vagyok – mármint szülő –, az nevel, és nem az a sok hülyeség, amit majd jól megmondok neki, aztán majd jutalmazom vagy büntetem". És nincs ez másképp tágabb közösségünkben, a Magyarország nevű családban sem.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Statisztikában jobban teljesítünk

"A hazai bizonytalanság nemhogy munkahelyteremtőket vonz, sokkal inkább taszít." Tovább olvasom