Délmagyar logó

2017. 07. 26. szerda - Anna, Anikó 16°C | 26°C Még több cikk.

Erő, szeretet, józanság

"Különleges helyzet egy vezető tizenkilenc évi munkáját átvenni és folytatni, és speciális az a lelki közeg is, ahol mindezt meg kell valósítani: Szeged-Csanád. Ahogy a beiktatási ceremónián summázva és nem titkoltan, a mai helyzetet jellemezve többször is elhangzott: a Viharsarok."
Az előd nyomdokain – de saját stílusában, nyilatkozta az egyházmegye kormányzásával kapcsolatban a szombaton hivatalába lépő Kiss-Rigó László. Különleges helyzet egy vezető tizenkilenc évi munkáját átvenni és folytatni, és speciális az a lelki közeg is, ahol mindezt meg kell valósítani: Szeged-Csanád. Ahogy a beiktatási ceremónián summázva és nem titkoltan, a mai helyzetet jellemezve többször is elhangzott: a Viharsarok.
Ám, mint azt a misén is elmondták: a vihar nem csak rosszat jelenthet. A pusztítás furcsa hagyatéka, hogy teljes újjáépítés követheti, nem kell a düledező építményeket toldozni-foltozni. A szekularizáció gyümölcse, a keresztény hit, erkölcs térvesztése ebben az egyházmegyében is vihar utáni állapotot tükröz. Ám valami változóban van.

Tények igazolják: nagyot fordult a világ – csakúgy kis hazánk és szűkebb pátriánk szellemiségének kereke is az utóbbi öt-nyolc esztendőben, kimutatható, hogy egyfajta közöny felől a vallásosság felé nyílik a posztmodern médiakultúrába lassan teljesen beágyazódó tömegek gondolatvilága. Ez az érzékenység egyszerre veszélyt és lehetőséget is magában rejt mind a társadalom, mind pedig a kereszténység számára, hiszen csakúgy lehet jó sansz az újpogányságnak, a sajátos erkölcsösségnek, mint a hit reneszánszának. Nem máson múlik, mint a vallási intézményvezetők döntésein. Szűkebb környezetünkben – sokak mellett – a Szeged-Csanádi Egyházközség püspökének reakcióin.

Úgy vélem, döntést igényel a helyzet: a plébániák falain belül maradni és őrizni az egyház szellemi kincseit (sok katolikus vezető véli így), és ezzel várni a nyugaton már húsba vágó valóságot: a csaknem teljes elvallástalanodást, reménykedni benne, hogy a hagyomány puszta ereje elegendő a társadalom újraoltásához, míg a másik utat így nevezik: evangelizáció (sokak pedig ezt vallják, ám van, aki szerint a kettő együtt is megvalósítható – én kétlem). Biztató, hogy a szombati szertartáson többször is kimondatott ez a szó, ami nem mást jelent, mint az örömhír hirdetését: mind több emberrel tudatni azt, hogy a teljes élet mindenki számára lehetséges. Az aktivitást, aminek szükségszerű velejárója a feudális, terület- (föld)alapú gondolkodás, az egyház mint világi hatalmasság képének átformálása a XXI. század viszonyaira. Úgy hiszem, ehhez emberközeli lelkipásztorkodásra, emberközeli lelkipásztorokra, a változtatáshoz pedig mindenekelőtt bátorságra van szükség.

Éppen erről szól Kiss-Rigó László püspöki jelmondata, Pál apostol Timóteushoz írt második levelének buzdítása az evangélium bátor hirdetésére: „hiszen Isten nem a félénkség lelkét adta nekünk, hanem az erőét, a szeretetét és a józanságét". A hit erejét, a szeretet hatalmát és a tiszta gondolkodás, a józanság fegyverét. Nyilvánvaló: nem másról van szó, mint a bátorságról. Tudom, mert sok hívőtől hallottam: az új főpásztor személyében épp egy ilyen bátor püspököt remélnek.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Perben, haragban

"Még hogy sokba kerül a válás? Akkor még senki nem számolt utána annak, mennyit emészt föl egy… Tovább olvasom