Délmagyar logó

2017. 12. 17. vasárnap - Lázár, Olimpia -3°C | 3°C Még több cikk.

Érző szívből költségekre

"Az érző szívű adakozók nem benzinre, nem telefonálásra adtak pénz az Érzőszív Alapítványnak, hanem minden fillérrel Patrikot és édesanyját akarták segíteni."
Szinte alig akad ember, aki beteg vagy éhező kisgyermeknek ne akarna segítni. Még a rászorultak is adakoznak, ha úgy látják, hogy szükség van a támogatásukra, ha segíthetnek a még náluk is rászorultabbaknak. Felsorolni is nehéz lenne, hogy ezt mennyi alapítvány használja ki. Egy részük, feltételezhetően a többség, persze megkérdőjelezhetetlenül jó szándékú, valóban segíteni akar, az adakozásból befolyó százmilliókból orvosi műszereket vásárolnak, vagy ruhákat, játékokat, élelmiszert vesznek gyerekeknek, kórházaknak, klinikáknak.

De sok visszaél az érző szívekkel. Nem állítom, hogy az Érzőszív Alapítvány is közéjük tartozik, de erről majd később. Előbb érdemes néhány szót ejteni azokról, akik súlyos beteg, elesett, éhező gyerekek mögé bújva saját maguknak gyűjtenek milliókat. Aljas módon ezért, erre hoztak létre alapítványt. Valószínűleg sok szegedi emlékszik azokra a fiatal nőkre és férfiakra, akik néhány éve a karácsonyi ünnepek előtt a Kárász utcán gyűjtöttek. Kiderült, és ezt lapunk megírta, hogy még annak a kórháznak a vezetői sem tudnak róluk, amelyiknek a nevében agresszívan pénzt kérve megállítottak embereket, és amelyik egyébként egy fillért sem kapott tőlük. Az álalapítók a cikk megjelenése után a pénzzel együtt elosontak Szegedről.

Vagy említhetném annak a szegedi nőnek az esetét is, aki a thaiföldi cunami után jelképesen örökbefogadott egy tíz év alatti kisfiút. Egy évig rendszeresen havonta több ezer forintot küldött „gyermeke" számlájára. A szervezet, amelyik az örökbefogadást szervezte, egy évvel meg akarta hosszabbítani a támogatás futamidejét, a hálálkodó és kérő leveléhez egy gyerek fényképét is mellékelte. A fotón azonban nem egy kisfiú, hanem egy 16-18 éves fiatalember nézett az „anyjára", aki, mivel a szervezettel nem tudta tisztázni a jelentős korkülönbséget, többé egy fillért sem utalt. Az ilyen esetek után az emberek többsége nem szívesen adakozik, heteknek, hónapoknak kell eltelniük, mire ismét zsebbe nyúlnak.

Ennyi kitérő után térjünk vissza az Érzőszívre! Azt majd eldönti az ügyészség, hogy törvényesen működik-e. Mindenesetre számos kérdést vet fel, ha egy alapítvány azzal kér pénzt az emberektől, hogy azt a nyitott gerinccel született csongrádi Blázsik Patriknak és a kisfiú nehéz helyzetbe került édesanyjának adja, de azt nem árulja el, hogy az adomány nyolcvan százalékát benzinre, telefonálásra és egyéb járulékos költségre költi.

Az érző szívű adakozók nem benzinre, nem telefonálásra adtak pénz az Érzőszív Alapítványnak, hanem minden fillérrel Patrikot és édesanyját akarták segíteni. Most sokan azt hiszik, hogy egy beteg kisgyerek mögé bújt néhány felnőttnek adtak pénz.
Jogosan.

Olvasóink írták

  • 1. nagypappa 2008. július 14. 04:17
    „Sajnos, én így jártam.
    Mikor rájöttem az átverésre, büntetőeljárást indítottam az alapítvány ellen.
    Azóta semmi néven nevezendő alapítványnak pénzt nem adok.
    Természetbeni juttatással több alapítványt segítek, nagyon odafigyelve, hogy ténylegesen a rászorulókhoz kerüljön a segítség.”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Hol a boldogság?

"Egyetértek egykori tanárommal, Popper Péterrel, aki számos szociológussal ellentétben úgy véli,… Tovább olvasom