Délmagyar logó

2017. 09. 25. hétfő - Eufrozina, Kende 8°C | 19°C Még több cikk.

Eurótánc

"Na, kérem, újfent lehet egy kicsit reménykedni: bombabiztos üzletet köthet akár a kisember is. Nem kell ehhez más, mint a párnacihából előkotorni a megtakarított, kamatadó elől kimentett forintot, elvágtatni a legközelebbi pénzváltóhoz, ott aztán eurót venni az utolsó fillérért is, s már szaladhatja is körbe a mosoly a szánkat."
Na, kérem, újfent lehet egy kicsit reménykedni: bombabiztos üzletet köthet akár a kisember is. Nem kell ehhez más, mint a párnacihából előkotorni a megtakarított, kamatadó elől kimentett forintot, elvágtatni a legközelebbi pénzváltóhoz, ott aztán eurót venni az utolsó fillérért is, s már szaladhatja is körbe a mosoly a szánkat.

Hogy aztán a nagy számolgatás végén kiderül: lehet bármennyire is erős a forint, vagyis olcsó az unió pénzneme, abból csak akkor lesz igazán haszon, ha milliókat forgat meg a polgár. Hát, istenem, kis haszon is haszon: ha a nyaralásra szánt kétszázezer forinton fogunk négy darab ezrest a euró ármozgását lesve, akár még négy pohár sörrel is többet küldhetünk a gyomorba a horvát tengerparton.

Mindezzel csupán arra utalnék: a fent említett kisemberek közül aligha lesz egy olyan is, aki a hirtelen támadt euróláz hasznából légvárnál komolyabb építményt emelhet. Mint annyi más, az eurós mozgás is nagy tételben fejti ki hatását. Így aztán az importáló cégek vezetői most majd szétcsattannak az örömtől, merthogy olcsóbban jutnak hozzá a külföldön vett termékekhez.

Akik viszont exportálni szeretnének, fogják a fejüket, szét ne robbanjon a dühtől, mert az erős forintnál nagyobb ellenséget számukra kitalálni sem lehet. Mivel a magyar nemzetgazdaság erősödésének kulcsa – sokak szerint – éppen az, ha minél több Magyarországon előállított árucikkel öntjük el a világot, annyira talán mégsem kellene örülnünk erős forintunknak.

De kérdem én: a nyaralást tervezve, az utazási irodák ajánlatait böngészve kinek marad ideje arra, hogy a saját kis mikrogazdaságából átruccanjon abba a bizonyos makróba, hogy összefüggéseket vizsgáljon.
Meg különben is: a kisember mifelénk arról ismerhető fel, hogy gatyaszárig eladósodott, s mivel gondolkodása már eurokompatibilis, ebben a szépen csengő, uniós valutában, vagy éppenséggel svájci frankban adósodott el, mert az mégiscsak urasabb, nem igaz, meg a hitelkamat is kedvezőbb. Márpedig erős forintnál a valutás törlesztőrészlet is kisebb, vagyis az adósság sem tűnik olyan nagynak. Ami viszont biztos: ki kell fizetni. A mikrogazdaságban éppen úgy, mint a makróban. És ezen a szabályon sajnos akkor sem változtatnak a hitelezők, ha az euró a maga nagy olcsóságában csárdást jár a pénzváltók ajtajában.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Holtbiztos üzlet

"Jó, ha modern korunkban sem feledkezünk meg róla: földi létezésünk nem ér véget a halálunkkal. A… Tovább olvasom