Délmagyar logó

2017. 02. 21. kedd - Eleonóra 0°C | 6°C Még több cikk.

Fábry cerkája

"Csütörtökön este láthatta a tévénéző, ha akarta, a Fábry-show 150. adását. A mi Sanyink olyan nehezen lendült bele a jópofizásba, hogy már feszengett az ember a képernyő előtt. Az is megfordult a fejemben, hogy szívatják, és direkt nem nevet a közönség. Aztán rájöttem, azért nem nevet, meg azért feszengek magam is, mert laposak a poénok."
Csütörtökön este láthatta a tévénéző, ha akarta, a Fábry-show 150. adását. A mi Sanyink olyan nehezen lendült bele a jópofizásba, hogy már feszengett az ember a képernyő előtt. Az is megfordult a fejemben, hogy szívatják, és direkt nem nevet a közönség. Aztán rájöttem, azért nem nevet, meg azért feszengek magam is, mert laposak a poénok. Úgy általában gyenge volt a felvezetés, az meg különösen kilógott az egészből, amikor arról beszélt, hogy a Fábry családban az ősök olyan gerincesek voltak, hogy megbuktatták a Monarchiát, a fasizmust és a kommunizmust is. Ő pedig saját magát buktatta meg – minimum egy estére – ezzel az adással.

A műsor legjobb része az volt, amikor a humorista lelkéhez, stílusához oly közel álló dizájncenterben sziporkázott. Ez fekszik Fábrynak: orkánkabátban, svájcisapkában lökni a vakert a hatvanas éveket kifigurázva. Ez mindig tuti! Leginkább azoknak, akik maguk is átélték a korszakot.

Kanyarodjunk rá Fábry cerkájára, amit már a műsor elején meglengettek, mondván, bejátsszák azt a legendás jelenetet, amikor a sómen egy egyszemélyes mobil orosz szauna fogságából menekülvén, egy szál protézisben szaladt ki a színpadról. Na de addig még várni kellett. Az érdeklődést fenntartandó lepörgették a nagy formátumú Kiszel Tünde műsorvezető (aki elképesztő cáfolata annak, hogy az agyhalál után nincs élet – fogalmazott róla szellemesen valaki) üzenetét: azt kívánta Sándornak, hogy tartsa karban cerkáját, és ne kopjon annak hegye – vagy valami ilyesmi. Aztán lehullt a lepel: vagy harminc méterről mutatta a képernyőn egérnyi méretű Fábryt, amint iszkol kifelé. A cerkát, hál istennek, nem lehetett látni. Sándor szerényen megjegyezte, amikor történt az eset, és cerkájára a bulvárlapok ráharaptak, Albert Györgyi felhívta és gratulált neki: Ez ám az ácsceruza!

De ez mind semmi ahhoz képest, amit a műsorba futószalagon érkező fellépők produkáltak. Korda Gyuriékat gúnyolta volna az Aradszky–Koós páros, halálosan erőltetetten. Halovánnyal jobb volt az Éles–Gergely Robi kettős. A műsor dramaturgiai csúcspontja és egyben színvonalbeli mélypontja a Fásy-mulató beköszönése volt. (Nyilván jó pénzért vették meg a néhány percet.) A gumimosolyú, fahangú Fásy Ádám Bunyós Pistivel és valami Sláger nevű emberrel az oldalán előadta saját műsorának promócióját, boldog születésnapot kívánt, és csak erős ráhatásra volt hajlandó távozni a porondról. Búcsúzóul még belekiabálta a kamerába, melyik csatornán és mikor láthatóak. Fábrynak ekkor kellett volna szólnia a rendezőnek, szerkesztőnek, producernek: Gyerekek, mással szórakozzatok, ne velem!

Gyengére, zavarosra, fölöslegesen zsúfoltra sikerült a 150. adás. Úgy hiszem, a felvétel után Sándor is lógatta az orrát. Na meg a cerkát!
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A fekete sereg

"Egyszer volt, hol nem volt, amikor még az igazságos Mátyás nem a mesékben volt, volt egyszer egy… Tovább olvasom