Délmagyar logó

2016. 12. 11. vasárnap - Árpád -2°C | 7°C

Felnőtt gyerek

"Míg az előző reformerek gyerekeknek tekintették a szakiskolás korosztály tagjait, a mostani kormány felnőttnek nézi őket."
Tényleg nagyot változik a szakmák tanítása Magyarországon, ha valóra válik, amit az oktatási államtitkár ígért. Hoffmann Rózsa azt mondta, hogy a szakiskolákban nem kell ugyanazokat a közismereti tárgyakat tanítani, amelyeket a gimnáziumokban. Ha a fiatalnak több ideje, figyelme, energiája lesz a szakmára, jobban meg is fogja tanulni. Aki pedig sikeres a szakmájában, az később is szívesebben tanul. A jövőre, kísérleti jelleggel bevezetett duális szakképzéssel az a cél, hogy „álljon helyre a kétkezi munka becsülete", a piaci igényekhez jobban alkalmazkodjon a képzés. Ezt úgy szeretnék elérni, hogy a szakiskolás diákok már az első évben járnak gyakorlatra, és hosszabb ideig foglalkoznak vele.

Annak idején, amikor a gyakorlati képzés kezdetét későbbre tették, azzal indokolták a döntést, hogy 14 évesen még nemigen tud felelősen dönteni a gyerek, tegyük átjárhatóvá a rendszert; adjuk meg a lehetőséget neki arra, hogy minél tovább halogassa a szakmaválasztást – így végül jobban megállja a helyét az életben. Úgy fest, hogy míg az előző reformerek gyerekeknek tekintették a szakiskolás korosztály tagjait, a mostani kormány felnőttnek nézi őket. Az idősebb felnőtteket is képezni akarja, összefésülve az iskolai és a felnőttoktatás rendszerét.

Kiderül, sikerül-e elérni, hogy a „magyar felnőtt társadalom tanulási aktivitása" – ahogyan egy erről szóló tanulmány fogalmaz – közelítsen az európai átlaghoz. Az igazi kérdés az, hogy ennek hatására változik-e a munkaerőpiac: tényleg lesz kedve annak a fiatalnak később is tanulni? Most a kutatók szerint az a jellemző, a cégek nem támogatják, hogy a dolgozóik tanuljanak; ha egy feladatra képzettebb ember kell, inkább újat keresnek. A dolgozó pedig ilyen körülmények között titkolja, hogy tanul, mert ha kiderül, azt hiszi róla a főnök, hogy el akar menni máshová.

A tanulmányokból, adatokból az derül ki, hogy a magyar ember hadilábon áll a tanulással. Egészen más vélemény alakul ki abban, aki – mint én nemrég – véletlenül betéved egy esti gimnáziumba. Zömmel huszonöt-harminc éves asszonyok és férfiak, köztük egy-két idősebb; például egy lakatos, aki nemrég megtanult lovagolni, most meg Mikszáthot olvas, készül az érettségire. Összetartó társaság, mindenki szeret iskolába járni – a tanár is. Azt mondja, feltöltődni jön, ezeket a diákokat nem kell fegyelmezni, és értik is, amiről beszél. Gyorsan haladnak, miközben az óra inkább beszélgetés. Mindenkinek csillog a szeme, csak a kívülálló feszeng, azon tűnődve, hogy mindez – mármint, hogy ők most itt ülnek – vajon a tizenöt, a húsz, a huszonöt évvel ezelőtti szakképzési rendszer kritikája-e, vagy az akkori politikáé. Holott nyilván nincs itt semmilyen kérdés, mert ez a jövő.

Olvasóink írták

  • 2. s3307 2011. március 21. 11:24
    „de ezt a hibát az első Orbán kormány kezdte meg ,mikor mindenkit diplomával kecsegtetett és nem vette figyelembe az ország diplomások felvevő képességét,és elhanyagolta,hogy szakmunkás is kell,méghozzá magasan kvalifikált,és ez nem egyenlő a mérhetetlen jogász képzésnek,ezzel már Tiszát lehet rekeszteni,ha a roma társadalmat erre ösztönözte volna a mérhetetlen elbocsájtások helyett nem itt tartanánk és talán nem lenne ennyi kényszer rokkant.”
  • 1. Mignon 2010. november 15. 20:04
    „Csak nehogy oda torkoljon ez az egesz, mint az USA-ban.

    Ha megkerdezel 2 tinit, az egyik
    "fashion designer" (divattervezö), a masik "movie star" (filmcsillag) szeretne lenni...!

    Lakatos, patikus, tetöfedöbadogos vagy bolti elado,
    senki nem akar lenni...”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A közös leves

"Ha előbb dobjuk fel a talpunkat, mintsem nyugdíjba megyünk, legalább a gyerekeink megöröklik a pénzt." Tovább olvasom