Délmagyar logó

2017. 03. 24. péntek - Gábor, Karina 10°C | 21°C Még több cikk.

Feltámadások

JEGYZET - "A munkájukról beszélő egészségügyisek vallomásaiban benne foglaltatik az áldozat, a szeretet, az egymásért vállalt felelősség húsvéti üzenete."
Élet és halál közt lebegett, falfehéren feküdt a kórházi ágyban, akinek az életet köszönhetem. Szívinfarktusával gondolataimba férkőzött az elmúlás rémképe. Félelmem úgy halványult, ahogy erősödött a remény: jó kezekbe került, az egészségügy bugyraiban tüsténkedők minden szavukkal és cselekedetükkel javítanak az állapotán. Anyukám hazatértét a kórházból – kimondani talán nem szentségtörés húsvét idején – egyfajta „feltámadásként" éltem meg.

A húsvét feltámadási örömünnep. Erős jelképe annak, hogy az élet győz a halál felett. Krisztus feltámadásával a fény, a remény születését ünneplik a keresztény egyházak. De nincs is szükség kultúrtörténeti kutakodásra és magyarázatra: a fény és a remény egyetemes, nélküle nem élhet az ember. A reményre pedig épp akkor van a legnagyobb szüksége, amikor a legnagyobb bajba kerül: ha meginog az egészsége. Gyámoltalan betegként mit is tehetne az ember, mint bizakodik a gyógyulásban. Reménykedik, hogy az orvos szakértelmének, a nővérke ápoló figyelmének, a családtagok gondoskodásának köszönhetően mégiscsak „feltámad".

Az ilyenfajta „feltámadást" átélt páciensek levelei sorjáztak Jó kezekben akciónk fölhívására. Lapunk az egészség világnapjához kötődő vállalásként nyilvánosságot adott a gyógyítókról és ápolókról szóló jó híreknek. Egy éven át négytucatnyi történetre irányított reflektorfényt, hogy lássuk, milyen csodák történnek ember és ember között a kórházakban, az orvosi rendelőkben, az idősotthonokban.

Nagypéntekre és nagyszombatra esik akciónk zárása, az egészség világnapja. Ez véletlen. Az viszont nem lehet véletlen, hogy az újságunk Jó kezekben sorozatának végén a munkájukról beszélő egészségügyisek vallomásaiban benne foglaltatik az áldozat, a szeretet, az egymásért vállalt felelősség, a megbocsátás húsvéti üzenete. Miattuk jutott eszembe az öt évvel ezelőtti találkozás: a rókusi plébánián zártam a szegedi Föltámadás utcában tett sétám. Az ott és akkor önkéntesként jótékonykodó asszony mondatát erősíti föl, mikor ma Glóriára ismét megszólalnak a harangok, s felhangzik az Alleluja, mert röpke beszélgetésünket azzal az üzenettel zárta, hogy ilyenkor „igyekszem még jobb lenni, mint máskor, és mindenkivel jót cselekedni".
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A nép nem egyszerű fia

Tovább olvasom