Délmagyar logó

2017. 02. 25. szombat - Géza 1°C | 8°C Még több cikk.

Fenyőfa

"Emlékszem, ott voltak a felső polcon. Évente négyszer vettük le, egyesével, óvatosan, vigyázva, az évszakos nagytakarításkor, amikor letöröltük róluk a port."
Emlékszem, ott voltak a felső polcon. Évente négyszer vettük le, egyesével, óvatosan, vigyázva, az évszakos nagytakarításkor, amikor letöröltük róluk a port. Sűrű, apró betűs kötetek voltak, a könyvek gerincén aranyozott betűk sorakoztak: Marx, Engels, Lenin. Egyszer az egyikről egy A betű lepattant, amikor éppen áttöröltem, de nem lett belőle baj, mert a névelő esett le – a tőke viszont megmaradt, értelmesen. Anno így döntöttem, a magam szerény eszközeivel.

Aztán abban az időben, amikor sok minden lekerült a polcról, mi is levettük. Elrakós család lévén sajnáltuk kidobni őket. Bedobozoltuk mindet, és levittük a pincébe. Azóta is ott vannak a kartonban, és ha minden igaz, a szüleim pont azt csinálják velük, mint éveken át a nagyszobában: letörlik róluk a port – igaz, most már a dobozukat szabadítják meg a papírtetőre rakodó szemcséktől.

Szomorúbb sorsa, mint a dobozban porosodás, nem nagyon lehet egyetlen könyvnek sem, ráadásul ezeknek a műveknek a lapjai akkor sem szamárfülesedtek meg a rengeteg forgatás miatt, amikor „büszkén, bátran" lehetett volna olvasni azokat. Az is elgondolkodtató, hogy manapság csak méterre, mázsára veszik az Engels- és Lenin-köteteket – jól mutatnak a könyvespolc tetején. De jobbára csak azt tudjuk róluk, egykori „tanítóink" alapművei voltak, de hogy valójában miről szólnak, miért íródtak, már egyáltalán nem érdekes. Sem most, sem anno nem számított a valódi tartalom.

Pedig A tőkének a kezdő mondataival – például ezzel: „az áru mindenekelőtt külső tárgy, dolog, amely tulajdonságainál fogva valamilyen emberi szükségletet elégít ki" – manapság sem nagyon lehet vitatkozni. Ne feledjük, a XIX. században írta le Marx ezt a „tételt".

Amiből aztán pechjére sok minden, ha úgy tetszik, kibomlott, van, ami meg is, de erről sem a szerző, sem az eredeti kiadó, Engels nemigen tehet.

Most már ott tartunk, A tőke lassan újra egyfajta bibliává vált, a közgazdászhallgatók átkozzák is eleget, hogy olvasniuk kell. Hétköznapi újrafelfedezéséhez egy gazdasági válságra is szükség volt. Ha elég sokáig húzódik a recesszió, a végén örökzöld lesz belőle. Fenyőfa, ha úgy tetszik. Kérdés persze, jó-e, ha a válság miatt válik A tőke „karácsonyfává". Bízzunk benne, vízkeresztkor, az igazi fenyőhöz hasonlóan, „leszedhetjük".
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A világ Barackja

Az elnökválasztás hírére az egyik káder állítólag azzal poénkodott: „Amerikáé már a… Tovább olvasom