Délmagyar logó

2017. 02. 21. kedd - Eleonóra 0°C | 6°C Még több cikk.

Fenyők és emberek

"Mi lesz az el nem kelt fenyőkkel? Mi lesz velük, akikre karácsonyig senki sem tartott igényt?
Hülye kérdés: a fenyőknek az a dolguk, hogy karácsonyfa legyen belőlük. Erre állították őket elő, erre születtek – úgymond –, ez a sorsuk, melynek betöltését követően, pár nappal karácsony után: irány a konténer, a komposztáló/mulcsozó."
Mi lesz az el nem kelt fenyőkkel? Mi lesz velük, akikre karácsonyig senki sem tartott igényt?

Hülye kérdés: a fenyőknek az a dolguk, hogy karácsonyfa legyen belőlük. Erre állították őket elő, erre születtek – úgymond –, ez a sorsuk, melynek betöltését követően, pár nappal karácsony után: irány a konténer, a komposztáló/mulcsozó. Nem mindegy hát: feldíszítve pusztul-e el egy fenyőfa, csillagszórócsillogásban-gyertyalánglobogásban, gyerekkacagás közepett, vagy el nem kelten, ott maradva a szentestére elnéptelenedett – majdnem azt írtam, embertelen –, kiürült placcon?

Hisz ebből is, abból is komposzt, illetve mulcs lesz, néhány nap különbséggel. Az eladatlan fenyőkért kicsit hamarabb jön a konténer, rögtön karácsony után – az eladottakért meg kicsit később az új év első napjaiban, vízkereszt tájt. Ennyi az egész.

Tényleg csak ennyi? Az ember valahogy nem tud napirendre térni a létrehívott, s azután fölhasznált vagy föl nem használt fenyők sorsával kapcsolatosan. Itt van, kérem szépen, egy konkrét fenyő, élhetne bár többszáz évet, csakhogy nem él, nem erre szánták. Hanem arra, hogy pár esztendős korában kivágják, és aztán vagy ez lesz vele, vagy az.

De miről is van szó? A fenyőkről, vagy arról: az emberek óriási hányada nem arra van szánva, hogy beteljesítse mindazt a lehetőséget, ami emberként beteljesíthet – mint fenyő a lehetséges több száz évet, a rengeteg liter, termelendő oxigént –, mert nem egy nyugat-európai milliomoscsaládba született bele, hanem, mondjuk, egy rizstermesztő tizenharmadik gyermekének, Indiában, Uttar Pradesh állam területén, akit elvisz a kiáradt folyó. Ő is visszakerül a körforgásba, a nyugat-európai milliomos is, csekély mérvű időbeli különbséggel – s mégis, e csekély különbség micsoda különbség!

Borzasztó a sorstalanság, ha valaki nem maradhat meg élete útján, mert kiragadja belőle egy erő. És borzasztó a sorsosság – furán hangzik, mondjuk inkább így tehát: az eleve elrendeltség, midőn valakinek egészen pontosan az az életútja, hogy Uttar Pradesh-beli tizenharmadik gyerek legyen, elvigye a megáradt folyó, s nincs erő, mely e sorsból kiragadhatná.

(Utóirat. Tegnap láttam egy magában motyogó, másfél méter magasságú, meggörnyedett-szemüveges nénikét: szatyorban vitt hazafelé a piacról egy enyészetnek szánt, otthagyott, el nem kelt kis fenyőt.)
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Bekerít az ünnep

Ünnepek után azonban el kell ismerni, valamit azért jól érzett a forgatókönyvíró, tényleg munkál… Tovább olvasom