Délmagyar logó

2016. 12. 04. vasárnap - Borbála, Barbara -5°C | 4°C

Fesztivál és számítás

"A probléma összetett, de az alapkérdés talán az lehet: ilyen helyárakkal – a legdrágább jegyek 16 ezer 500 forintba kerülnek – van-e, teremthető-e ennyi előadásra fizetőképes kereslet. "
Zajlik a nemzetközi operafieszta a Mezzóval, de nincs fesztiválhangulat Szegeden. Kifeszítették a nagyszínház főbejárata fölött a partnerteátrumok produkcióit népszerűsítő színes molinókat, de a várost nem sikerült igazán lázba hozni. Máshol egy ilyen rangú eseményt sokkal nagyobb csinnadrattával reklámoznak – jegyzik meg többen is jogosan a látogatók közül.

A lagymatag marketing visszaütött: az első két produkciót fél vagy legfeljebb háromnegyed ház előtt játszották. Legalább a hazai versenydarab, az Adriana Lecouvreur megérdemelte volna az elfogult támogatást, hiszen a versenyzők és a mieink is beleadtak apait-anyait, ráadásul nem csak a színpadon – Kosztándi István koncertmester hegedűszólóiba belefacsarodott a szív. Kínos volt az érdektelenség a brémaiak Raoulján is.

A New York-i Dicapo Opera társulatának vasárnapi előadására viszont alig lehetett bejutni. Nem tudom, magának a Miller-drámából írt darabnak vagy a rendezőnek, Alföldi Róbertnek köszönhető-e, hogy a csilláron is lógtak. Az amerikaiak tudják: egy fesztiválon mindennek meg kell adni a módját. Az előadás előtt a budapesti USA-nagykövetség diplomatája lépett a függöny elé, és átadta a külképviselet díját a kulturális kapcsolatok erősítéséért a Dicapo direktorának. Köszöntötték a 91 éves szerzőt, Robert Wardot is, aki fontosnak tartotta, hogy eljöjjön operája magyarországi premierjére. Alföldi a lehető legpuritánabb eszközökkel is izgalmas előadást tudott létrehozni, és a szereplők meghatottan fogadták az ünneplést.

A probléma összetett, de az alapkérdés talán az lehet: ilyen helyárakkal – a legdrágább jegyek 16 ezer 500 forintba kerülnek – van-e, teremthető-e ennyi előadásra fizetőképes kereslet Szegeden. Tegyük hozzá: világválság idején. Mondhatják a szervezők, a gazdasági krízissel nem kalkulálhattak előre, különben is last minute áron akár 1250-ért is vehet belépőt a kakasülőre, aki élőben szeretné látni az előadásokat – aki meg nem, az megnézheti a Mezzón.

Meg lehet kérdőjelezni a sok sebből vérző verseny létét, de ha Szeged képes előre tekinteni, és a városmarketing szempontjából felismerni az egyedülálló kezdeményezésben rejlő kivételes lehetőséget, akkor inkább köszönetet mond az operafesztivált ide hozó Havas Ágnesnek – és a jövőben segít a problémák megoldásában. Máskülönben a sikerhez az is kellene, hogy azok a fanyalgók is a fesztivál mellé álljanak, akik egyelőre nem találták meg benne a saját számításukat.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Nagy szívatások

"Két réteg áll most egymással szemben, két szegény társadalmi réteg: az egyik a megélhetést a másik… Tovább olvasom