Délmagyar logó

2017. 05. 26. péntek - Fülöp, Evelin 13°C | 22°C Még több cikk.

Földpénz

"Jó szándék vezérelte a törvényalkotót, vitatni sem lehet. Csak ne görnyedjen már a földet művelve haláláig az a parasztember, aki ifjú kora óta hajnaltól szántott és vetett, míg rá nem zuhant az este."
Jó szándék vezérelte a törvényalkotót, vitatni sem lehet. Csak ne görnyedjen már a földet művelve haláláig az a parasztember, aki ifjú kora óta hajnaltól szántott és vetett, míg rá nem zuhant az este. Ha ereje fogytán, izmai nem engedelmeskednek, de még lelke sem kívánja a harcot barázdával, kártevőkkel, szeszélyes időjárással, hát adhassa le földjét 55. életévét betöltve, s attól függően, mekkora területet értékesít, netán ajándékoz el, előnyugdíjban részesülve pihenhessen a kertjében.

No persze a törvény a gazda mellett a földet is védi. Mert nem titok az sem, hogy hazánk parlagon maradó földterületének nem kis részét azért nem művelik, mert gazdájuk már nem bírja a munkát, leszármazottai végleg hátat fordítottak a paraszti múltnak, vagy egyáltalán nincs is családtag, ki az idős gazda helyébe léphetne. A föld meg nagyon csúf arcát tudja mutatni, ha nem simogatják gondos kezek. Igencsak fontos közösségi érdek, hogy ahol egykor kalászos búzát borzolt a szél, uniós rangot nyert országban nehogy már gaz és parlagfű „pompázzon".

Mondom, embert szerető, derekas munkát jutalmazó jogszabály ez, s mint hallom, az Európai Unió több országában is vállon veregetik már e lehetőséggel a gazdákat. Igen ám, csakhogy Magyarországon különleges viszony fűzi a parasztot a földhöz. Nevezhetjük ezt ragaszkodásnak, ami még akkor vert gyökeret a szívébe, amikor éhezett a földre. Hatalmas uradalmi birtokon görnyedve ütötte itt a földbe a kapát jobbágy, béres, földnélküli nincstelen, arról álmodozva: egyszer majd a sajátján boldogulhat. Majd eme boldogulást meg is ígérték, juttatott földdel erősítették, hogy aztán már azt magyarázzák a téeszbe szervezett gazdának, miért is jó, ha megszabadul attól a földtől, amire már ükapjának ükapja is sóvárgott.

Nem csoda hát, hogy a január elsejétől életbe lépő lehetőség után – földért előnyugdíjat – a megkérdezett gazdák nem kapkodnak két kézzel. Van, aki azt mondja: semmi nem venné rá, hogy megváljon az apjától örökölt családi vagyonától. Más úgy fogalmaz: a hagyomány számára szent, ha nagyapja hetven évesen is fogta az eke szarvát, talán ő is boldogul majd, megöregedve is. Ám vélhetően olyan is lesz, nem is kevés, aki mégiscsak búcsút int földjének. De önként teheti, nem kényszeríti senki. Választási lehetősége vagyon immár a magyar gazdának. Hogy ez mekkora érték, csak az érzi át igazán, aki tudja – éppen e választási lehetőség nem adatott meg az elmúlt évszázadok alatt annak, akit földhöz kötött sorsa.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

London kettő

"Az iszlám nem romboló vallás, a muzulmánok nem terroristagyanús személyek. Nehéz ezt átérezni,… Tovább olvasom