Délmagyar logó

2017. 06. 27. kedd - László 17°C | 33°C Még több cikk.

Fölhúzott redőnyök

"Az agresszivitást csak a józan gondolkodás ellensúlyozhatja, a közöny nem."
Mint amikor fölhúzzák a redőnyt, és bedől a szobába a fény, ilyen esemény volt a magyar történelemben az 1848–49-es forradalom. Az erős világosság egyszerre mutatta meg az akkori magyar világ összes problémáját. A korszakot kutató történész arra hívja fel a figyelmet, hogy minden közügy, amiről azokban a hónapokban beszéltek, kiáltványt, memorandumot fogalmaztak, vagy törvényt hoztak Magyarországon, később rendre újból előkerült, foglalkozni kellett vele. A közteherviselés igénye, illetve az érzés, hogy nem egyformán viseljük a közterheket, azóta is gyakori, eleven tapasztalat. Azt, hogy az idegen katonáknak semmi keresnivalójuk nálunk, a rendszerváltásig csak halkan mondták ki a történelemtanárok. Arról pedig lehet vitatkozni, hogyan tartják fönn a békét a többi katonával együtt a mieink Afganisztánban.

A sajtószabadság „a jelen helyzetben holdkóros frázis": ezt nem 1848-ban mondta valami császárpárti úriember, hanem 1921-ben jelentette ki a székesfehérvári püspök, Prohászka Ottokár, miközben Bethlen István kormánya új sajtótörvényt készített elő. Ennek intézkedései – az akkori újságíró-egyesület megítélése szerint – „áthidalhatatlan, merev és könyörtelen ellentétben állanak a sajtó szabadságának fogalmával…"

Az eredmény szempontjából természetesen nem lényegtelen, hogy a forradalmat idegen hatalmak leverték. Ám az akkori politikai elit nyitottsága és munkája, hogy néhány hét alatt előkészített és megalkotott törvényeivel letette a polgári Magyarország alapjait, és a nemzet teljesítménye mégis példamutató, maradandó érték. Figyelemre méltó a későbbiek fényében, és azért is, mert – ezzel lehetne kezdeni minden történelemórát – a körülmények alakulnak, az emberi természet alapjaiban mégsem változik az évszázadok során.

A Családi körből ismert Ranschburg Jenő mesélte, hogy amikor 67 évvel ezelőtt, szintén márciusban, más gyerekekkel és felnőttekkel együtt végig kellett vonulnia Budapest utcáin, fölnézegetett a házak ablakaiba, megpróbálta elkapni a tekinteteket. Azok az emberek azonban elfordították a fejüket, leengedték a redőnyt. A pszichológus a minap meghalt. Csütörtökön megjelent a haláláról szóló értesítés lapunk internetes oldalán, ezt is kommentálták, és néhány hozzászólás agresszivitása, érzéketlensége ismerős volt a magyar történelemből. Természetesen azonnal beírtak azok is, akik védték az elhunyt életművét, emberi tisztességét. Egyikük, bizonyos Novaklaszlo56 azt tanácsolta egy hasonlóan gondolkodó hozzászólónak, hogy ha még fiatal, csomagoljon, keressen másutt hazát: „Ne várj, mert nincs mire!" Ez a jó tanács is elhangzott már pár ezerszer Magyarországon. Mit tanít erről a történelem? Szerintem azt, hogy nem szabad elmenni; az agresszivitást csak a józan gondolkodás ellensúlyozhatja, a közöny nem.

Olvasóink írták

  • 4. őrgróf 2011. március 15. 16:52
    „Lehet szidni a Kormányzó Urat, lehet pártját fogni. Ő is csak ember volt, mint ahogy nincs csak fehér vagy csak fekete, bizony szürke is van. Persze, körbe hordhatta volna a véres kardot és szembeszállhatott volna a német megszállással. Az eredmény felől senkinek ne legyen kétsége...Úgy gondolom - ha ,ég lehet gondolkodni? - hogy több magyar katona és civil halt meg a II. világháborúban, mint zsidó, és ők még csak kárpótlást sem kaptak! Sztem lehetne már hanyagolni ezt a témát?! Könnyű a ma helyzetéből meg (ill. el-)ítélni személyeket, csak nem ildomos - mondhatnám nem MAGYAR szokás. Ott, az adott korban, az adott körülmények között kellet tenni a dolgát annak, aki ott volt, és a lehető minimálisra csökkenteni az áldozatokat. ( ne csak az igazat mond - főleg ne a saját igazadat - hanem a valódit!)”
  • 3. bakosandras 2011. március 15. 00:02
    „Scott, Erdei-ügyben egyetértek, milyen jó lenne, ha nem állítanánk több ilyen szobrot, hanem mindenki magában alakítaná ki az értékítéletét az elődökről. A véleményemet tartom, ami a józan gondolkodást illeti.”
  • 2. Pandora 2011. március 14. 13:11
    „furcsa világban élünk, az biztos..”
  • 1. scott1 2011. március 14. 11:38
    „Mint, ahogy amellett sem lett volna szabad szótlanul elmenni, ha bármely ideológia köré szerveződő csoport a saját "közönyének" állíttat szobrot... ha már Ranschburg Jenő említésre került. A helyi média nem emelte fel a hangját, csak egyszerűen lehozta azt a szoboravatást, amikor a választásokat követően egy megyei városunkban egy olyan személynek avattak szobrot, aki magyarok százezreinek elhurcolása elleni passzivitását "A zsidókért nem jár keresztes lovaggá lenni" politikai jelmondatával magyarázta. Majd hatalomra jutását követően újabb százezrek elhurcoltatásában vett részt. Remélni merem, hogy a jövőben az ilyen egyirányú "érzéketlenség" már nem lesz ismerős...”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Rendszerhiba

"A minősíthetetlen állapotokat tartjuk fenn sok pénzből." Tovább olvasom