Délmagyar logó

2017. 04. 28. péntek - Valéria 13°C | 23°C Még több cikk.

Forintos logika

"Olcsójános vagyok, nekem csak forintosra futja. Pályadíjként is csak az aranyszínű egyforintost szoktam fölajánlani, de ritkán akadt pályázó arra is. Sokan tudják, legföljebb sliccgombnak lenne jó, ha kivonják a forgalomból, de ahhoz is lukfúró vállalkozókra lenne szükség..."
Olcsójános vagyok, nekem csak forintosra futja. Pályadíjként is csak az aranyszínű egyforintost szoktam fölajánlani, de ritkán akadt pályázó arra is. Sokan tudják, legföljebb sliccgombnak lenne jó, ha kivonják a forgalomból, de ahhoz is lukfúró vállalkozókra lenne szükség: legalább két lukat kellene ütni mindegyikre. Most azonban az állami logika is az egyforintos körül kering, bár meg is duplázza a tétet: a kétforintos is ide számítódik. Ennyi az azonosság közöttünk, de a kettő két vágányon jár.

Pénzügyi járatlanságomat inkább szégyellnem kellene, és nem dicsekednem vele, és erre az se lehet mentség, hogy ilyennek születtem. Azokra a sárba ragadt időkre is emlékszem, amikor a lukas kétfilléres is érték volt. Egyszer aztán eljutottunk oda, hogy egyszerűen nem lett aprópénze a forintnak. Merthogy minek lenne! Most viszont ott tartunk, hogy a forintos világ is alapjaiban kezd megrendülni, már az egyforintos és a kétforintos napjai is meg vannak számlálva. Nagy bölcsesség nem kell a jósláshoz: követi majd az ötös is.

Most azonban a sajtóbeli közlések speciális logikáját akarom szóvá tenni. Az újság ugyan téved, de legtöbbször a legvadabb otrombaságait is veszi valahonnan. Mondják neki. Amikor elkezdték beharangozni, hogy leáldozik az érmék evilági napja, nem csak azt hangoztatták, mennyibe kerül szaporításuk, azt is hallani lehetett, mennyi tartalék van még belőlük. Én akkor, pénzügyi balgaként arra gondoltam, amíg az kitart, kár bajlódni a kivonogatásával, de be kellett látnom, nem az én eszem szerint forog a pénzvilág. Fordult a bankközi kocka, most meg azt suttogják, szintén az újságok, hogy ennyit meg ennyit „nyomtak" még belőlük utolsó nekifutásként. Gyanús ugyan a „nyomtak" kifejezés, eddig úgy tudtam, a fémpénzek „verve" jók, mint a szóbeszéd rossz asszonyai, a papírból valókat szokták „nyomni", de ez megint azt jelenti, nincsenek naprakész ismereteim.

Akkor kezdett elágazni fejemben a gondolat, amikor végigfuttattam kicsinke eszem teljes vincseszterén: csak azért kellett még egyszer megszaporítani, hogy többet lehessen kivonni majd a forgalomból? Mert ha ennyi meg ennyi a tartalék raktáron, és ehhez jön a sok-sok vadonatúj, akkor, ismétlem, az én lúlogikám szerint csak arra lehet következtetni, így mulat egy magyar úr. Vagy attól kellene tartanunk, hogy most veri ki – és nem nyomja! – a szőrös penész a raktáron elheverő nyersanyagot? Netán most kezdené el zsákszámra gyűjteni a magyar a veszett fejsze nyelét?
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Üzlet és Ferenc

"Ugyanúgy meg lehet gazdagodni az állatcsempészetből, mint a narkóból. Sokaknak hihetetlennek tűnik… Tovább olvasom