Délmagyar logó

2017. 06. 25. vasárnap - Vilmos 22°C | 36°C Még több cikk.

Föstik a tornyot

"Majdnem egy hónapig föstötték a rádió solti tornyát. Lassan haladhattak, mert sokat esett az eső. Elhúzódhatott az az idő is, amit az első réteg száradására szántak. Már azt hittük, vége, erre megint rákapcsoltak. Egy szavam se lenne ellene."
Majdnem egy hónapig föstötték a rádió solti tornyát. Lassan haladhattak, mert sokat esett az eső. Elhúzódhatott az az idő is, amit az első réteg száradására szántak. Már azt hittük, vége, erre megint rákapcsoltak. Egy szavam se lenne ellene. Addig kell fösteni minden tornyot, amíg még lehet. Nemzeti kincs, vigyáznunk kell rá. A baj csak az, hogy nálunk, a „vidéken" mindez avval jár, hogy reggel 6-tól egészen estig nem szól a rádió – ahogy egyik visszaemlékező sorozata címében is viseli –, csupán csak nyöszörög, serceg, recseg, köhög, krákog. Jó füle van annak, aki a panel árnyékolásában meghallja.

Pesten nyilván ennyi gond nincsen, a vidék pedig, mint mindig – bocsánat a közönségességért, de – le van tojva. Ki törődik avval, hogy „idelenn" hallják-e, amit „odafönn" beszélnek? Választások tájékán szoktak csak fölfedezni bennünket: jé, itt is élnek bennszülött voksolók?

Én még ahhoz a nemzedékhez tartozom, amelyik képes volt esténként belebújni a készülékbe, hogy valamit hallhasson. Csak azok meg ne hallják, akik följelentették volna a rádiózókat. A háború idején begyűjtötték talán valamennyit, mert az ellenség is átkiabált rajta.

Később meg – ez már a speciális saját történelmem – a detektoros rádió kristályát pöcögtettem fél éjszakákon át, hátha megszólal. Nálam tehát rossz az a kérdés, hogy szeretem-e a rádiót. Életformám lett, hogy reggeltől estig szól. Ha szólhat.
Sokan átpártolnak azonban más csatornákra, vagy leülnek a képernyő elé. Pokoli veszteség egy közéleti rádiónak.

Avval a balga nézettel évtizedek óta nem vitatkozom már, hogy Magyarország kizárólag a székesfővárosiaké, mert reménytelen eset. Azt is belátom, a lehető legtöbb baj a hallgatóval van. Mint a kórházvezetésnek a betegekkel. Mi baja lenne, ha senki nem hallgatná? Attól ő még elbeszélgetne egymagában.

Mert ha véletlenül az is megfordulna a fejében, hogy idelenn is figyelik, és sokszor szentírásnak tartják minden szavát, akkor például azt is elintézné, hogy a havi rendes karbantartásokat ne nappal, hanem éjjel végezzék. Amikor a népesség zöme úgyis alszik. Tudom, persze, hogyne tudnám, hogy maga a gondolat is szentségtörés. Hogy valaki a koszos és nyavalyás vidék kedvéért éjszaka dolgozzon a nappal helyett?

Kontrát tudnék mondani rá. Ha például a gatyagyártás nyersanyagát adó szegedi textilművek éjszakai műszakjára járt be a sokezer munkásasszony között az öregátokházi, a földeáki, vagy a lecsógyárba úgyszintén, ide értve a többi folyton működő üzemünket is, amíg egy csapásra meg nem szűnt valamennyi, az talán más volt?

Nem szeretném, ha félreértenének, ezért még egyszer elmondom. A toronyfestés más. Senkit nem küldenék éjnek évadján a ceruzavékony torony mázolására, mert nem szeretném, ha nyakát törné. A rendszeres karbantartásra gondolok most. Nehogy úgy járjon, mint a lecsógyár, vagy a textilművek. Hogy kereslet hiányában megszűnik. Bár olyan szépen kiglancolták.

Hetykén váltották a hullámsávot például a Petőfinél, verje csak költségbe magát, aki hallani akarja, mert fejlődnünk muszáj. Jámbor egysejtűként azt ajánlanám, ne taszigáljuk őket tovább erőnek erejével. Lehet, hogy az antenna szolgáltató vállalatnak mindegy, mert mind az ő tejét issza, a Magyar Rádiónak viszont csak ez az egy lehetősége van a fönnmaradásra. Ha hallgatják!
Megérjük még?

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A tökéletes szobor

"Mi nem szégyelljük bevallani: a hódmezővásárhelyi József Attila-szobor tökéletes alkotás. Tökéletes… Tovább olvasom