Délmagyar logó

2017. 02. 21. kedd - Eleonóra 0°C | 7°C Még több cikk.

Goldstein és társai

JEGYZET - ˝A válaszcsapást is lehet látni, például a villamosmegállókban.˝
Kis test, hatalmas fej. Így néztek ki a pellengérre állított politikusok a tizenkilencedik századi magyar élclapok karikatúráin. Rajzolóik számára természetes volt, ami a média- és reklámiparnak ma a legfőbb alapelve: az emberi arccal szinte mindent ki lehet fejezni, el lehet adni, ez a legegyszerűbb üzenet, amely érzelmeket vált ki. Amikor Orwell 1984 című regényében a Két Perc Gyűlölet idején a telekép Emmanuel Goldsteinnek, a Nép Ellenségének arcát mutatja, a regény szereplői reflexszerűen morogni kezdenek. Arcokkal üzennek a most elkezdődött országgyűlési választási kampány résztvevői is, egymás arcával. „Nem érdemelnek több esélyt!" – hirdeti a kormány mellett álló Civil Összefogás Fórum az óriásplakátokon, Mesterházy Attila, Bajnai Gordon, Gyurcsány Ferenc, egy bohóc, illetve Hagyó Miklós képével. A válaszcsapást is lehet látni, például a villamosmegállókban. „Ők már jobban élnek. És ön?" – olvasható az MSZP hirdetésén, Simicska Lajos és Orbán Viktor portréja fölött. A Jobbik – amely szóban többnyire radikálisan fogalmaz – utcai hirdetésein nem a többiekkel foglalkozik: szép, sokgyerekes családi idillt mutat föl, „Mi, jobbikosok" felirattal. Ezt a fotót egy mémgyáros – a karikaturisták utóda – az interneten gondolta tovább, ugyanazt a csimpánzfejet montírozta az emberarcok helyére. Már lekoppintották a Kennedy–Nixon elnökjelölti csata híres plakátötletét is. Akkor Nixon fotója alá írták a demokraták, hogy „Venne ön használt autót ettől az embertől?". Most – a magyar–orosz atomüzletre reagálva – egy grafika konszolidált úrasszonyt és Putyinra hasonlító figurát ábrázol egymás mellett, és azzal a kérdéssel szembesít, hogy melyiknek adósodnánk el szívesebben.

„Nekem nem szimpatikus" – mondja a feleségem, ahogy kirakom a konyhaasztalra az egyik képviselőjelölt arcképes szórólapját. Ez az első benyomás aligha változik. Nem valószínű, hogy két nagyváros mellett egy faluba is eljön, és becsönget hozzánk a politikus, hogy bemutatkozzon. Talán nincs is értelme. Tudományos megfigyelés, hogy ha olyan emberek tüntetnek, akikkel egyetértünk, hajlamosak vagyunk csupa jó arcot látni a tömegben, míg az ellenoldal tüntetői durva, ellenszenves figuráknak tűnnek. Mit lehet kezdeni ezzel a helyzettel? – kérdezte a HVG Bokor László pszichoanalitikust. A válasz: „Amikor a tömeget nézve azt gondolom, ők az enyéim, akkor megmentem magam attól, hogy észrevegyem, mennyire különbözőek – akár tőlem is –, így eltölthet az egységesség érzete, a megkönnyebbülés, a boldog »mi-élmény«. De ha eluralja a világképemet az »ők« és a »mi« érzése, az annak a jele, hogy nem vizsgálom eléggé a saját valóságomat."

Ezt most használati utasításként mellékelem az idei választási kampányhoz. Érdemes észben tartani, a nagyfejűek hallgatása közben.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Háztáji reneszánsz

˝Az ötlet több mint két évtized múltán is sikeres, és nem csupán a piacon.˝ Tovább olvasom