Délmagyar logó

2017. 06. 23. péntek - Zoltán 21°C | 35°C Még több cikk.

Gondoltak rám

"Miféle féreg eshetett az emberekbe, ha utcahosszat végig azt kiabálják utánam, hogy gondoltak rám? Azt már megszoktam, ha netán gyalog indulok neki a vakvilágnak, legalább húszan megkérdezik, mi történt a biciklimmel."
Miféle féreg eshetett az emberekbe, ha utcahosszat végig azt kiabálják utánam, hogy gondoltak rám? Azt már megszoktam, ha netán gyalog indulok neki a vakvilágnak, legalább húszan megkérdezik, mi történt a biciklimmel. Megjátszva az ártatlan tudatlant, lázadást mímelve szoktam felelni rá, valahogy így: és ha a biciklimet látjátok nálam nélkül, azt is megkérdezitek, mi lelte a gazdáját? Nem panaszként mondom, sokan vannak Szegeden olyanok, akiknek a fejében összeforrt a fizimiskám a biciklivel.

Soha nem tudhatja az ember, mikor cselekszik maradandót. Csak a két kerék közül valamelyik le ne eresszen időnap előtt!
Az első meg a második rám kiabálót még megkérdeztem, minek köszönhetem a szerencsét, a többit már kívülről tudtam. Hírül adta a televízió, talán nem is csupán egyetlen csatornán, hogy fontolgatják, a sok balga biciklis élete azért forog nagy veszedelemben, mert nincsen bukósisakja. Ó, irgalom atyja, ne hagyj el, ha netántán úgy adódna, hogy nekem jönne valamelyik böhömnagy kamion, vagy hozzá képest csak játékszer kisautó, és át is menne rajtam, bölcsességbe belevénült fejemnek annyi lenne. (Ezt a fordulatot azért hozom ide, hogy bizonyítsam, még lépést tudok tartani a szóbeli világ változásaival.) Hogy ilyen veszedelem el ne érhessen, törvénybe akarják tenni, vagy legalább rendeletben előírni, adassék sisak az én fejemre is. Akár a vadul száguldó motorosokéra. És védőmellény is legyen kötelező.

Ezért gondoltak rám akkora szeretettel a minap. Elképzeltek azon nyomban sisakban, foszforeszkáló vagy fluoreszkáló mellényben, és azóta is fogják a hasukat, úgy röhögnek. Rajtam.

Jelentem, nincsenek egyedül. Itthon a családom is fente a nyelvét. Mert ők is elképzelték, hogy minden hacukámra még ráveszem a mentőmellényt, bár föltűnési viszketegségben soha nem szenvedtem, és kobakomra ráhúzom a dinnyehéjat. Realista azonban az én családom, első gondolata a hangos kacagás után mindjárt az volt, és mennyibe kerül mindez? Nem lehetne azon már akár egy autót is venni? A második meg apróra kezdte taglalni, milyen védelmet nyújthat egy kamionnal vagy kisebb autóval való szerencsétlen találkozásnál a sisak. Lehet, hogy elnagyoltuk számításainkat, de oda lukadtunk ki, a legkisebb esélyem se marad a megmaradásra. A sisak csak pluszköltség.

Lehet, hogy könnyebb lenne a Yard dolga, amikor büntetni szeretne, mert messziről számba lehetne venni, a két kellék közül melyik hiányzik éppen. Döglesztő kánikulában is. Azok a nyavalyás autók, amelyekben előírás szerint bekötözve kéne utaznia minden bennülőnek, olyan gyorsan elsuhannak, ki tudná megfigyelni a rendeltetésszerű használatot? Hogy van-e lámpa a biciklin, vagy csöngő van-e rajta, oda is sasnak való szemek kellenének. Végre valami, ami messziről kiabál már.

Másnap aztán hírül adják, komoly helyen nem tervezik az idétlen rendelet bevezetését. És ekkor esett le a húszfilléres. Holtszezon van két karácsony között a hírek tájékán, ma bedobjuk ezt az őrültséget, holnap meg visszavonjuk. Az már összesen két hír. Egy fenéken ülve ki lehet találni.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kulisszatitkok

"Mint ahogyan egy új lakást is beköltözve ismerünk csak meg igazán, a felújított szegedi kisszínház… Tovább olvasom