Délmagyar logó

2018. 05. 23. szerda - Dezső 17°C | 27°C Még több cikk.

Guberamátrix

"Bandó egyik legjobb kabaréjelenetében apjára emlékezett vissza, aki nem volt hajlandó semmit sem kidobni, az utolsó görbe, rozsdás szöget is megtartotta, hátha..."
Egyszer még jó lesz valamire – hallhattuk a rádióban Bandótól a rendszerváltás hajnalán. Egyik legjobb kabaréjelenetében apjára emlékezett vissza, aki nem volt hajlandó semmit sem kidobni, az utolsó görbe, rozsdás szöget is megtartotta, hátha. Hasonló a helyzet ezzel a mostani makói német szeméttel is, igaz ezt „nevéből" következően már anno kidobták, de a történet szempontjából ez a tény elhanyagolható.

Sokkal érdekesebb és fontosabb az a sajátos, ha úgy tetszik magyaros újrahasznosítási mód, amit – szintén jó magyar szokás szerint – pont az a cég „alkalmaz", amelynek épp az lenne a dolga, hogy visszavigye ezt a szemetet oda, ahonnan jött. Ehelyett a főnök úgy dönt, nézzünk suttyomban a bálák mélyére, hátha van bennük valami hasznosítható. S ha már turkálunk benne, akkor spóroljunk a benzinen is, minek vigyük vissza drága pénzen a messzi Germániába, ha egyszer elfér a helyi lerakóban is?

Az eset kapcsán persze az is bebizonyosodott, immáron sokadszor: környezetvédelem egyáltalán nem létezik Magyarországon, fogalmunk sincs arról, mi az. Vannak persze „zöldek", akiknek az atomerőmű veszélyes, a szélerőmű meg ronda, és az a fontos, hogy a békák nyugodtan tudjanak közlekedni az autópályák alatt is – legszebb példa erre a Körösvölgyi-viadukt. Holott a környezetvédelem pont arról szólna, hogy amikor kiderülnek az ilyen – stílben maradva – szemétségek, akkor gondolkodás nélkül, azonnal fognánk a bálákat, s vinnénk vissza azokat a német határig. Hiszen az övék. Hogy mit csinálnak vele aztán a dajcsok, már nem ránk tartozik, az a lényeg, hogy már nem nálunk szennyez a szemét.

De abba is bele kell törődnünk, hogy mindaddig nem is változik semmi, amíg kőkemény bírságokkal, pellengérre állítással nem lépünk fel a makói és hozzájuk hasonlóan guberálók ellen is. Hiszen azzal, hogy elkezdtek matatni, pont olyan hunyók lettek, mint akik annak idején idehozták ezeket a bálákat. Abba egyébként jobb bele sem gondolni, hány tonna is jöhetett ide valójában, hány tanyán, bérelt raktárban lehetnek, lehettek hasonló tételek.

Ugyanakkor a változáshoz az is kell, hogy ne dobjuk el szemrebbenés nélkül a csikket, ne köpjük ki a rágógumit, ne hajítsuk el a használt papír zsebkendőt, hogy rendeltetésszerűen használjuk a szelektív hulladékgyűjtőket.

Hogy belássuk, megértsük, felfogjuk, ott, ahol a környezetvédelemre valóban odafigyelnek, nincs olyan, hogy egyszer még jó lesz valamire.

Olvasóink írták

  • 1. ifj. Nagy Gábor 2008. január 18. 15:57
    „Kedves László,

    "az a fontos, hogy a békák nyugodtan tudjanak közlekedni az autópályák alatt is - legszebb példa erre a Körösvölgyi-viadukt"

    ez a műtárgy hol van??

    Azt ne mondja, hogy a Balaton mellett, mert azt nem így hívják!

    De feltételezem, hogy arra gondolt.

    AKkor viszont jön a másik, még nagyobb szarvashiba: ez nem környezetvédők, hanem az 1800 lakosú kőröshegyi és a 2300 lakosú balatonföldvári önkormányzat intézte el azzal, hogy a több tíz tervváltozatból csak ezt az egyet támogatta.

    Tudom, ez egy vélemény-rovatbeli cikk, de a tájékozatlanság attól még tájékozatlanság marad, az olvasók félrevezetése pedig nem szép dolog... :(”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Beadom a kulcsot

"Már a postások bringája is kiverte a biztosítékot, most meg itt vannak a kicserélendő postaládák.… Tovább olvasom