Délmagyar logó

2017. 06. 23. péntek - Zoltán 21°C | 35°C Még több cikk.

Gyógyít a ketyere

"Éppen negyedszázada, hogy varázsos indíttatással oda csapódtam az egyik zsombói tanyai iskolában akkor már tíz éve működő kertbarát körhöz. Senki nem gondolhatta, hogy lesz annak még huszonöt éve is. Ezt neveztük el 1987-ben Wesselényi Népfőiskolának."
Búcsújárók között az is meg szokott esni, hogy a vakok látnak, a süketek hallanak, a bénák és inaszakadtak pedig otthagyják mankóikat. Tegyük félre egy kicsit ezt a tételt, mert szükségünk lesz még rá, ha egy kicsit populista megvilágításban is. A korszellem szerint.

Éppen negyedszázada, hogy varázsos indíttatással oda csapódtam az egyik zsombói tanyai iskolában akkor már tíz éve működő kertbarát körhöz. Senki nem gondolhatta, hogy lesz annak még huszonöt éve is. Ezt neveztük el 1987-ben Wesselényi Népfőiskolának. Nehéz lenne, ha csak fölsorolni akarnám is, mennyit fényesített elménken az a kikalapált fejű 152 tudós, aki eljött közénk, és barátságátömlesztő népfőiskolává avatott bennünket. Barátok közül barátok közé hívtuk valamennyit, és ez önmagában is csodának számít. Az akadémikus, a professzor, a messze földeken híres kutató barátja tud lenni a tanyai parasztszármazéknak, és ugyanez visszaúton is érvényes. Egyéni sors van mögötte, hogy első helyen említem az agysebészetet, immár húsz esztendő óta minden évben, de beszélgettünk mi ott már relativitáselméletről, igyekszünk lépést tartani a genetika legújabb meglepetéseivel, és ballaghatnék a tudomány áldásai között egészen 152-ig. Relativitáselmélet, agysebészet, genetika – tanyára? Mindenből a legjobbat, ezt tettük irányzékunkra legelőször, mert a tanyai nép leginkább a legjobbaktól volt elzárva világéletében.

Idén, évnyitón azt is elmondtam, a tisztességes zsombói ember nyáron nem ér rá meghalni, mert dolgoznia kell, télen pedig azért nem, mert itt a népfőiskola. Mintha újabb divat terjedne, a kettő közé kezd betüremkedni egy harmadik: valamelyik javítóintézet.

Tavaly például fölment Rektor urunk az akácfára. Fölülről szalámizta lefelé, nehogy beüsse valamelyik száradó ága a tanya födelét, de combnyaktöréssel érkezett a földre. Mentő vitte a klinikára, összeszegecselték. Két mankót adtak a hóna alá, úgy engedték haza.

Elnyűglődött vele egy darabig, de idén megint elő kellett vennie. Csípőprotézissel erősítették lábát, és ennek a bejáratásához kellettek megint a mankók. Búsult szegény a klinika ágyán, biztosan nem tud eljárni már közénk, aztán mégis eljár.

És most gyerünk vissza a búcsúbéli csodálatos gyógyulásokhoz, egy kis hozzáragasztással. Évnyitónkra, kaján hecceléssel még vittem neki vasúti szerzeményezésként egy olyan hosszú csövű olajozót, amellyel a 424-es mozdonyok csapágyait olajozta hajdanán a masiniszta. Ha a gőzös eljárt vele, neki is hasznára lehet. Az elmúlt napokban föllépcsőzött már a szegedi Szent István tér víztornyának a legtetejére is, megcsodálni a várost. Most pedig? Tessék jól figyelni!

Különleges jóságok sorozataként másodszor mehettünk be a benti iskola számítógépes tantermébe, hogy legalább érintésközelbe kerülhessen mindenki a ketyerével. Ez is a világ csodája, a tanyai embernek erről is tudnia kell. Majdnem-majdnem úgy söprűztek ki bennünket, annyira belemerültek az internetbe. Csapot-papot, mindent elfelejtve, nándorfehérvári győztesként vonult kifelé Rektor urunk is. Utána kellett kiabálni: állj meg, Miska! Itt hagynád a botodat?

Áhítatos gyógyító a számítógép. Jó, hogy észrevettük.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Mi a konyak?

"Okos emberek a marxizmus idején feleltek már rá. A dolgozók itala, amelyet a munkásosztály és a… Tovább olvasom