Délmagyar logó

2017. 02. 28. kedd - Elemér 5°C | 18°C Még több cikk.

Gyula

"Soha nem kedveltem különösebben Horn Gyulát, nem is utáltam, de most szívből sajnálom. Nem azért, mert másodszor csapják el a legmagasabb állami kitüntetéstől, a nagykereszttől, sokkal inkább a 75. születésnapjára kapott cirkusz miatt."
Soha nem kedveltem különösebben Horn Gyulát, nem is utáltam, de most szívből sajnálom. Nem azért, mert másodszor csapják el a legmagasabb állami kitüntetéstől, a nagykereszttől, sokkal inkább a 75. születésnapjára kapott cirkusz miatt.

Horn Gyula tényleg nem egyszerű eset. Kezdjük 1989-ben, amikor osztrák külügyminiszter társával átvágták a szögesdrótot Sopronnál, ezzel előbb jelképesen, majd valóságosan is megnyitva az utat a kelet-német menekültek előtt. Államférfiként viselkedett, felismerte a helyzetet, cselekedett, maga is meglökte azt a dominósort, mely körbeszaladva Kelet-Európán halomba döntötte a térség valamennyi berlini falát. Ezzel a mozdulattal be is írta nevét a történelembe (legalábbis a németekébe). Horn támogatta Nagy Imre rehabilitálását, megnyerte a '94-es szabad választásokat, rendben, demokratikusan végigkormányzott négy évet, majd '98-ban minden hiszti nélkül, póker arccal tudomásul vette: veszített.

Félreértés ne essék, jól el vagyok én Horn Gyula plecsnije nélkül, az viszont zavar, hogy megint rajtunk röhög Európa, ahol a rendszerváltoztatás óta tizenhétszer tüntették ki a magyar politikust. Mi egyszer sem – 17:0 oda. Az Európa Parlament egyik folyosóján van egy képgaléria a Károly-díjasokról. Ezt a kitüntetést azok kapják, akik a legtöbbet tettek Európa békéjéért, egyesítéséért. Egyetlen magyar politikus képe található a falon, Horn Gyuláé. Nem Antall Józsefé, nem Göncz Árpádé, nem Mádl Ferencé, nem Szabad Györgyé, nem Boross Péteré, de még csak nem is Sólyom Lászlóé. Igaz, nekik itthon már megvan a nagykeresztjük.

Persze, van nekünk egy másik Horn Gyulánk is, a pufajkás, akit csak mi ismerünk, 1956-ból. Ha ismerjük egyáltalán. Bizonyára nem csinált semmit, hiszen ha lettek volna disznóságai, már rég kiderítették volna politikai ellenfelei. Egy erőlködésre emlékszem, a szabad magyar televíziózás egyik legsötétebb korszakából: a '94-es választások előtti kampányőrületben egy külföldre szakadt hazánkfiával (szerintem a Moszkva térről szereztek egy hajléktalant) próbálták bizonygatni, hogy egy Horn nevű kisember rugdalta ki a fogait – sok szavazót szereztek a műsorral az MSZP-nek. Hornnak a karhatalomig vezető útját viszont a rettenetes szegénységben élő család mosókonyhájából kiindulva nem nehéz levezetni. Alighanem Sólyom Lászlónak sem ezzel van problémája.
Sokkal inkább Horn szövegeléseivel. Hiszen ha kérdezik, máig úgy dünnyög a karhatalmisták ténykedéséről, mintha nem is szovjet vattával, hanem egyenest angyaltollal bélelték volna pufajkáikat – ahogy mondogatja, csak a törvényes rendet védték ötvenhat novemberében. Ez akadhatott fenn korábban Mádl, s most még inkább Sólyom torkán. Más kérdés, ha a köztársasági elnök nem merevedne bele időnként annyira a saját szobrába, az egészet, nagyvonalúan, akár Gyula eszéhez is érthette volna. Tudhatná, Horn Gyulával valójában csak annyi a baj, hogy nagyon Gyula.

Hogy némi politikai grimaszt is vigyünk a pártok fölötti köztársasági elnöki intézménybe, biztosan elfogadta volna a kormányfő jelölését Sólyom, ha egy másik régi harcos, Pozsgay Imre neve szerepelne az előterjesztésben; mint ahogy Horn is hazavihetné most a nagykeresztet, ha Szili Katalin pipiskedne az államfői karosszékben.

A kialakult helyzetért Gyurcsány Ferenc és Sólyom László a felelős. Mert nem beszélnek egymással. Ha beszélnének, Horn felterjesztése előtt a kormányfő tapogatózhatott volna a köztársasági elnöknél, megy-e a nagykereszt vagy sem; Sólyom viszont Gyurcsánynak súghatta volna oda diszkréten, nem bírom lenyelni ezt a Gyula nevű békát. Ha állami kitüntetést nem is kapott volna Horn Gyula, legalább nem alázták volna meg 75. születésnapja alkalmából.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Megáll az időben

"Most, 16 év elteltével – uramatyám, hogy rohan az idő – nem záró-, hanem nyitódarab a… Tovább olvasom