Délmagyar logó

2017. 04. 30. vasárnap - Katalin, Kitti 5°C | 16°C Még több cikk.

Hadiállapot

"Magyarország újabban rendre felhívja magára a figyelmet. Hol az óriási túlköltekezéssel, hol a tévé ostromával vagy éppen a tüntető tömegben utcára vitt T–34-es tankkal, hol a rossz emlékeket idéző egyenruhában parádézó, magyarnak nevezett gárdával."
Magyarország újabban rendre felhívja magára a figyelmet. Hol az óriási túlköltekezéssel, hol a tévé ostromával vagy éppen a tüntető tömegben utcára vitt T–34-es tankkal, hol a rossz emlékeket idéző egyenruhában parádézó, magyarnak nevezett gárdával. Ez utóbbit ugyan – Csurka után szabadon – nyugodtan nevezhetjük operettnyilasoknak, ám a képlet nem ilyen egyszerű. Mert tegnap végül is nemzetközi sajtóértekezleten volt kénytelen magyarázkodni az öt parlamenti párt, hogy mindegyikük számára elfogadhatatlan a fasizmus és a rasszizmus minden formája. Arról nem is beszélve, jó okot szolgáltattunk arra, hogy szomszédaink szélsőségesei újra magyar veszélyről győzködhessék jobb sorsra érdemes nemzetüket.

Persze oka van gárdásodásunknak is. Például a hazai politikai életben eluralkodott minősíthetetlen stílus, amelyben az egyik térfélről a gonosz birodalmának titulálják a másikat, a megsemmisítendő közellenség képét igyekezve kialakítani „az idegenszívű, népnyúzó zsoldosok hadáról".

Úgy látszik, sok szempontból eredményesnek bizonyult a politikai közbeszédnek ez a torzulása, amely egyfajta hadiállapotot alakított ki minálunk, melyben az ország jó részét már csak a hitek vezérlik abban, hogy melyik politikai felet tekintik a haza megmentőjének, melyiket pedig elvesztőjének. Az már egyre kevesebbekben merül fel, hogy mindkét fél fejlett, erős, gazdag és európai Magyarországot szeretne. Csak éppen más-más modellben véli elérni ezt a vágyott állapotot.

Pedig néha érdemes lenne körülnéznünk szomszédainknál. Például a gazdag Németországban, amely hasonló megszorításokra kényszerült, mint mi. Csakhogy ott a CDU és a szocialisták nagykoalícióban vállalták közösen a kényszerű nadrágszíjmeghúzásért és a kibontakozásért a felelősséget. Vagy ott van Csehország, ahol a jobboldali kormány szinte szóról szóra ugyanazokat a lépéseket teszi meg (takarékosság, megszorítások, az egészségügy sokbiztosítós és magánüzleti alapokra helyezése, és így tovább), mint nálunk az MSZP– SZDSZ-kormány. Az új törvények ellen szavazó prágai szocialisták mégsem kiáltják ki a nemzet ellenségének az ottani jobboldalt.

Mellesleg Csehország annyival könnyebb helyzetben van, hogy ott legalább nincs kritikus túlfogyasztás. Külkereskedelmi mérlegük pozitív, míg nálunk az első félév mérleghiánya az idén, a megszorítások után is 474 millió euró volt. Igaz, már 753 millió euróval kevesebb, mint amennyit 2006-ban sikerült produkálnunk fél év alatt. És ez azért mellesleg a kormányzati program komoly sikere.

Minderre természetesen lehet azt mondani, hogy ez nem siker, hanem a népnyúzás eredménye. Lehet, csak éppen megvan a veszélye. Hiszen ha az ellenzék kormányra kerül, gyorsan kiderül, hogy csodák nincsenek, és ők is csak a cseh–német és hasonló modellek közül választhatnak, hogy a fenntartható növekedés pályáján maradjon az ország.

Ilyen körülmények között pedig ha a mindenkori ellenzék állandóan farkast kiált, az a hadiállapot állandósulásához vezet. Amelyben a polgárok egy darabig még ki-kirohannak elkergetni a nem létező ordast, aztán erre ráunva egyre hajlamosabbak lesznek „gárdásodva" ellenségként kezelni az egész politikai osztályt, amelynek – minden hitelét elveszítve – esélye sem lesz egy működőképes ország létrehozására.

Mi pedig, mindannyian, vergődhetünk évtizedeken át elhúzódó válságokban, szegénységben és kilátástalanságban, melyhez ráadásként kaphatjuk az egyre durvább politikai hadiállapot hozta keserűséget, éveken át tartó rossz hangulatot és közérzetet. És még ez a jobbik eset. Az „elgárdásodásunk" fémjelezte rosszabbikra gondolni sem merek.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Utolsó simítások

"A mostani tanévnyitó előtt Magyarországon ötszáz összevonásról vagy bezárásról hoztak döntést az… Tovább olvasom