Délmagyar logó

2017. 01. 24. kedd - Timót -7°C | 1°C Még több cikk.

Hajléktalanok regénye

JEGYZET - "Meglátta benne a rockballadákban ezerszer megénekelt vándort."
Mosdatlan, koszos ruhájú alak, aki a kapualjban, újságpapíron alszik, a park bokrai között végzi a dolgát, esetleg a padon üldögél egy üveg olcsó borral a kezében – legtöbbeknek nagyjából ennyi ugrik be a szó hallatán: hajléktalan. Pedig ők korántsem egyformák. Mindegyiknek megvan a maga regénye, kezdve azzal, hogyan, miért maradt fedél nélkül egészen addig, mit tudott kezdeni a  sorsával. Történetükből olykor tanulni is lehet.

Például Joe történetéből. Hajléktalan rocker – írtuk róla bő egy esztendeje. Az ország másik végéből keveredett Makóra; volt, hogy üres vagonokban húzta meg magát, és közben ott volt minden koncerten, fesztiválon. Ha kellett, plakátot ragasztott, pakolt, vigyázott a berendezésekre. Egy barátja, akihez jó évtizedes ismeretség fűzi, meglátta benne a rockballadákban ezerszer megénekelt vándort, de azt is, hogy Joe dolgozik, becsületes, megbízható ember. Segített, szerzett neki egy évek óta üresen álló szolgálati lakást egy városszéli ipartelepen. „Ha taccsra teszik is az embert, sosem szabad feladni!" – így foglalta össze, mi az ő regényének a tanulsága.

Csakhogy nincs ekkora szerencséje minden fedél nélkül maradt embernek – és az is igaz, nem mindegyikük olyan kitartó, mint Joe. Van, akinek elege van már a szélmalomharcból, nem akar semmit, csak hogy télen ne fagyjon meg, némi élelmet, s persze italt. Ezekkel az emberekkel a legnehezebb kezdeni valamit. Bennük tényleg nehéz mást látni, mint problémaforrást. Például, hogy mocskossá teszik az erdőt. Az önkormányzati képviselő mindössze annyit tud ígérni, megkéri a szociális munkásokat, rendőröket, tartsák a szemüket rajtuk. A környéken közben tovább gyűlik a szemét, a lakók türelme egyre fogy.

A Göndör sori hajléktalanok regénye tehát még várja a boldog befejezést. Persze meglehet, az a lap sincs már meg a könyvben.

Olvasóink írták

  • 2. macs 2012. november 13. 12:30
    „Tényleg nagyon szomorú, hogy az emberek többsége a hajléktalanokkal kapcsolatosan csak egy megoldást ismer, a hatóságok takarítsák el őket a szemük elől. Amit nem látunk, az nincs is! :-(
    Nem tudom, de csak úgy "játszásiból" a leghangosabban kiabálok kipróbálhatnák mit jelent hajléktalannak lenni mondjuk egy idegen városban, ahol teljesen magukra volnának utalva, meddig bírnák?
    Biztos, hogy csak, és kizárólag ők szemetelik tele azokat az elhagyatott helyeket, ahová visszahúzódnak?”
  • 1. mazsolaszolo 2012. november 13. 11:02
    „"Egy barátja, akihez jó évtizedes ismeretség fűzi, meglátta benne a rockballadákban ezerszer megénekelt vándort, de azt is, hogy Joe dolgozik, becsületes, megbízható ember."

    "Élete valahol véget ér, a szíve már nem dobog,
    Fekete föld mélyén örökre megnyugodott.
    Nem siratja senki őt, nem könnyeznek a sírja előtt.
    Csavargó volt, bolyongott, magányosan kóborolt.
    Senkije se volt, semmije se volt, csak az élete!
    Vén szemét lehunyva élete megszakad,
    Nem indul új útra, pihen a föld alatt.
    ..."

    (Lord: A Vándor - részlet)

    Boldogult tinédzser- és ifjúkorom nagy kedvence volt. :)

    Szép írás, okos, tetszett. Gratula!

    Igaza van az újságírónak, egyetértek: sok ember jár hályoggal a szemén, kődarabbal a szíve helyén, elfordulva másoktól, akikben ott a lehetőség, és akiknek segíteni kellene, segíteni lehetne, és szinte alig kerülne valamibe. Persze, mindig könnyebb elfordulni, a csavargót, a nyomorultat, a marginális létre szorult embert hibáztatni.
    Sok embernek adnám a kezébe Dickens Karácsonyi ének c. művét. (Bár az a baj, hogy akinek már kő van a szíve helyén, azon a halálközeli élmény se sokat segít.)”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Lakhatási zűrzavar

"Sok pénzt fizetünk azért, hogy később még többet fizethessünk." Tovább olvasom