Délmagyar logó

2017. 11. 20. hétfő - Jolán 1°C | 8°C Még több cikk.

Hajléktalant vegyenek!

"A kutya se hitte volna, hogy keresett cikk lesz egyszer az üzleti piacon a hajléktalan ember. Akinek se háza, se mezeje, se másféle jószága nincsen. Téli gönceit rogyasztó kánikulában is magán hordja, mert nincsen hol hagynia. Aki villámgyorsan eltakarítja a kidobott rekamiékat, és mint a főnyereményt, viszonylag védett helyre menekíti."
A kutya se hitte volna, hogy keresett cikk lesz egyszer az üzleti piacon a hajléktalan ember. Akinek se háza, se mezeje, se másféle jószága nincsen. Téli gönceit rogyasztó kánikulában is magán hordja, mert nincsen hol hagynia. Aki villámgyorsan eltakarítja a kidobott rekamiékat, és mint a főnyereményt, viszonylag védett helyre menekíti. Legalább néhány éjszaka nem a puszta földön hál. Siralom üli meg lelkemet, ha látom őket, meg egy kicsit a bolond irigység is. Amikor először Szegedre jöttem, talán két percre elszunnyadtam a Várkert egyik padján, olyan fáradt voltam. Azonnal fölrázott a rendőr: itt nem lehet aludni. Azóta annyit változott a világ, maholnap leülni nem lehet, mert mindegyiken alszik valaki.

Lassan járó eszemmel soha ki nem találtam volna, hogy pokoli nagy boltot lehet csapni a hajléktalanok bekapcsolásával. Derék vállalkozók anyagi támogatására találta ki az állami adminisztráció a Széchenyi-kártyát. A mi pénzünkből, persze, mert az államnak ilyesmire sincsen forintja, ha az enyémet is bele nem számítja, de ha jó helyre költi, áldásom rá. Majd visszatérül az nekem is, remélhetően nem szent sohanapján. Szóval, azt hallom most, száztizenvalahányan buktak le abban az egy csalfaságban, hogy hajléktalanokkal vetettek föl állami támogatást nem létező cégük finanszírozására. Zseniális ötlet!

Az állam garanciájával, a hitelkamat átvállalásával is. Aztán, amikor már pötyögtetni kellene a vissza-forintokat, kiderül, bottal üthetik a hajléktalan nyomát. Lakásuk, állandó tartózkodási helyük sincsen, mint a vándormadár, egyszer itt, máskor ott.

Papi embert kérdeztem egyszer, a katolikus hitről valót, anélkül, hogy a legkisebb gyónási titkok kibeszélésére is gondoltam volna: hallott-e már arról, hogy valaki megsúgta a gyóntatószékben, ő bizony adót is csalt már. Ha azt kérdeztem volna, volt-e olyan, aki szánva-bánva azt gyónja, hogy élete párját megcsalta, azzal se követtem volna el titoksértést. Papi barátom elgondolkodott egy kicsit, és azt mondta, nem emlékszik ilyen esetre. Ha a száztizenvalahány vállalkozó – egyelőre ennyi bukott le, de a kutatás még folytatódik – gyónási hiten élne, talán ezt a csalási vétket is elvinné a sírba. Nem kérne föloldozást, mert nem is érzi bűnnek. Ahogy a téeszvilágban se számított annak egy-két mázsa búza elrekkentése.

Igaz, arról se hallottam, hogy valaki azért fohászkodott volna, adjon a teremtő még több hajléktalant. Aranytartalékuk bőven van még, és a legtöbbje megvehető. A másik parton vegetáló kukavizitáló is jól jár, legalább egy hétig nem kell szemetekből előkapirgálnia az üres üvegeket. Vándormadárvészek idején egyébként is kockázatos a kapirgálás.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Növekvő távolságok

"A szegedi buszok, trolik és villamosok átlagos napi kihasználtsága nem éri el a húsz százalékot.… Tovább olvasom