Délmagyar logó

2017. 11. 22. szerda - Cecília 5°C | 13°C Még több cikk.

Haladunk

"A vidékiességnek is nevezhető önbecsüléshiányon segít úrrá lenni az a – valami, hogy immár itthon, helyben látunk Monet-műveket, Mirót, Giacomettit, Dalít... Chagallt. És hogy Munkácsy vezet a látogatottsági versenyben! Haladunk. Az európai polgári létbe. A Chagall-képek szegedi látásának élménye ezért is: érték."
Pár héttel ezelőtt Veszprémbe nem jutottam el. A Dalí-kiállításra. Ellenben pár hónappal korábban láttam egy igen érdekes Dalí-tárlatot – Bécsben. 1972-ben nem is álmodhattam róla, hogy a Műcsarnokba menjek Chagall-képeket nézni. Viszont néhány évvel később Nizzába kísérhettem a szegedi néptáncosokat és a tengerparti pompázatos virágkarnevál emlékéhez ma is könnyedén fel tudom idézni az élményszerű látogatást a Chagall-múzeumban.

Csak azért mesélek itt célzatosan, mert azt hiszem, mi magyarok mindig is világjáróknak gondoltuk magunkat – okkal vagy nem, most ne feszegessük – és valódi érdeklődésből vagy szín sznobériából, mindegy, múzeum- és képtárjárók is vagyunk. A világban. Keveset tudunk viszont a saját múzeumaink-képtáraink kincseiről. Ám a közelmúltban valami történt. A pesti sikertárlatok – robbantottak.

Ennyivel a rendszerváltás után, egy éve az unióban mintha kezdenénk belejönni egyféle európai polgártempóba. Sok egyéb mellett ez olyasmi magatartás, mely természetesnek tekinti, hogy az egyetemes kultúra értékei – helyben is azok.

Gavallériából nem kötök persze fogadást – az ember ne fogadjon arra, amit biztosan tud –, de megnyerném, ha mégis: a szegedi nyári tárlatra biztosan nem ment annyi ember, mint amennyi most tömegel a várbeli Chagall-kiállításon. Érthető, ha azt tekintjük, hogy a kortárs művészet sosem bír olyan vonzó lenni, mint a klasszikus. De minálunk még akkor is túl nagy a különbség – nem csak a példabeli két tárlat látogatottsága között.

A vidékiességnek is nevezhető önbecsüléshiányon segít úrrá lenni az a – valami, hogy immár itthon, helyben látunk Monet-műveket, Mirót, Giacomettit, Dalít... Chagallt. És hogy Munkácsy vezet a látogatottsági versenyben! Haladunk. Az európai polgári létbe. A Chagall-képek szegedi látásának élménye ezért is: érték.

Hamarosan pedig úgy eltűnik egy-egy, ma még különlegességnek számító tárlat vidékiesnek is mondható körítése, mint pohár üdítő szódából – a buborék. A verniszázs az lesz, ami: egy művészeti kiállítás megnyitása. Nem lesz belőle külön-külön, egy-egy a a fő, a középső, az alsó fontos embereknek – a köznép meg csak másnap nézhet. És nem is akarja az alkalomból üdvözletet mondani mindenki, aki csak él és mozog a helyi közegben, de legalább hatan, mint most.

Viszont természetesen tömeg lesz a képek előtt, mint most a Chagall-litográfiák előtt. Itthon. És bárhol a nagyvilágban.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Mi vár még rá?

"Fekszik a nő a mentőben, és iszonyú fájdalmat érez. Kicsorduló könnyeitől már vizes a ruhája. De… Tovább olvasom