Délmagyar logó

2016. 12. 08. csütörtök - Mária -5°C | 3°C

Hányan vannak?

"Orvosok hada gyűrje föl a textilneműjét, ha annyi vadonatúj járványt akar fölfedezni, amennyi napjainkban támad. Vagy árad? Lehet, hogy társadalomtudósokra tartozik ez inkább, meg ránk, a föld egyszerű népére. Mert legtöbbet minket köhögtet, erős rohamokkal."
Orvosok hada gyűrje föl a textilneműjét, ha annyi vadonatúj járványt akar fölfedezni, amennyi napjainkban támad. Vagy árad? Lehet, hogy társadalomtudósokra tartozik ez inkább, meg ránk, a föld egyszerű népére. Mert legtöbbet minket köhögtet, erős rohamokkal.
Történt például, nem is olyan régen, hogy a legfőbb állami méltóságunk nem méltóztatott kezet fogni valakivel, amikor átadta neki a kitüntetést. Nem kényszer alatt dolgozott, senki nem böködte hátulról pisztoly csövével. Ahhoz, hogy megkapja az illető, az ő hozzájárulása is kellett, mégse nyújtotta kezét. Elfelejtette volna időközben? Vagy rájött volna, hogy nem is érdemli meg? Mindkettő igaz lehet, de mégis furcsán adta elő magát. Olyan gesztus ez, bacilusát vagy vírusát azonnal széttüsszenti a televízió meg a rádió. Aki nem kapott zsebkendőt az orra alá, könnyen beszippanthatta.

Be is nyelte. Történt a következő kitüntetésözönben, hogy kilencen nem nyújtottak kezet, nem az államfőnek, hanem a miniszterelnöknek, és hatan az országgyűlés elnökének. Súlyos kisebbségben voltak, de így is föltűnt. Tanulékony, jól képzett, értelmes ember valamennyi, és biztos vagyok benne, meg is érdemelte mindegyik, amit kapott. Tudniuk kellett, hogy éppen a miniszterelnök terjesztette föl neveiket az államelnök színe elé, és biztosan tudott róla az országgyűlés elnöke is, hiszen az ilyen aktusok nem suba alatt szoktak megesni. A fertőzet azonban fertőzet, nekik meg kellett mutatniuk ország-világ előtt, hogy elfogadni ugyan nagyon hajlandók az elismerést, jól megdolgoztak érte, de kezet nem adnak rá. Lázas tünetek nem látszottak rajtuk, gerincbajok se mutatkoztak, nem is bicegtek jobban, mint az időskori sokévi átlag. Valami rejtett kólika támadhatta meg őket.

A kitüntetési ügyetlenkedések mellett tüntetési hozadékként verődött bele a köztudatba egy vadonatúj kifejezés, a „műveleti terület". Lefogadom, ez is ágynak dönt egy fél sereget. Két nap, három elég volt rá, hogy elterjedjen ez is. Rendőrségi szakszóból lett közismereti kifejezés, érzi mindenki. Neki is ugrottak néhányan mindjárt, mondván, nincsen benne az alkotmányban, tehát ilyen nincsen is. Ahogy némely mohamedánok mondják, ami nincsen benne a Koránban, az nincsen is. Mások meg azt mondják, benne van, de nem ott, ahol keresik. Kinn a macska, benn az egér? Nem tudom, kellene-e ide vizes borogatás, vagy az aszpirin is megteszi, de tény, egy-két parlamenti bizottságot már levett a lábáról. Mert időközben kiderült, ennek is van jobboldali nézete, meg baloldali is.
Aztán, itt van például a kivonulások járványa. Ez már a rómaiakat is megtáncoltatta, de most munkamegosztásban végzik. Először a te néped vonul ki tiltakozása jeléül, aztán az enyém. Megtehetjük, te is annak a KISZ-nek voltál a vezéregyénisége, amelyiknek én, és az én apám meg a te apósod ugyanannak a pártnak volt keménykötésű fejese. Együtt tanultuk a harcot.

A zavaros napok alatt a tévébemondókat és műsorvezetőket is elérte a nyavalya. Híradóvá vált hajnalok hajnaláig majdnem az összes fogható tévécsatorna. Kint voltak a tudósítók, műholdas közvetítő kocsikkal, és bentről dirigálták őket. Korszakos kérdések bukkantak elő láncolatban, csatornáktól függetlenül, szinte beleremeg az emberfia, hogyan tudták kitalálni. Az a veretesen hülye kérdés, hogyan „éli meg" például a rendőr a feléje röpködő utcaköveket és szálfákat, a tömeg meg a gumilövedéket és a paprikagázt, most nem jött elő. Hányan vannak? – kérdezték rendre, és az először még gyanútlan tudósítók csak tekergették nyakukat, aztán gágogtak és hápogtak. Ki tudna ekkora tömeget megszámlálni? Beleélve magamat szorult helyzetükbe, elgondoltam, mi lett volna, ha például engem kérdeznek. Szilajnagy eszemmel hetykén rávágtam volna: tizenkétezer-hatszázharminchárman. Tátva maradt volna a kérdező szája: biztos? Ide a rozsdás bökőt, ha nem annyi! Kiküldött őrszemként megbicsaklottam volna azonban a csata hevében magam is: újra kell olvasnom, mert a jobb sarokban valaki nagyon ugrált.

Honnan jött belém ez a vírus? A szavazatokat is újra akarja mindig számlálni valaki.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Rendőrvizsga

"Jogszerű volt-e az október 23-i rendőrroham minden mozzanata? Jogosan háborodnak-e fel sokan a… Tovább olvasom