Délmagyar logó

2017. 08. 20. vasárnap - István 19°C | 34°C Még több cikk.

Három betű

"Kezdhetném így is: hol volt, hol nem volt. Igen ám, de korántsem mesét kínálok, hanem nagyon valós tényeket, amikor felidézem az éppen negyven évvel ezelőtti Csongrád megyei labdarúgó bajnokság végeredményét."
Kezdhetném így is: hol volt, hol nem volt. Igen ám, de korántsem mesét kínálok, hanem nagyon valós tényeket, amikor felidézem az éppen negyven évvel ezelőtti Csongrád megyei labdarúgó bajnokság végeredményét. Akkoriban, vagyis 1966-ban a Szentesi KMTE bizonyult a legjobbnak, s mögötte a 16 csapatos megye egyben 9(!) szegedi csapatot jegyezhettek fel.

Név szerint a Szegedi Dózsa, a Szegedi AK, a Szegedi Építők, az Újszegedi TC, a Móraváros, az Alsóvárosi MÁV, a Szegedi Textilművek, valamint az NB I-es SZEAC második csapata rajtolt versenyen kívül, és az NB II-es Szegedi VSE is elindította „fakóját", hadd tanuljanak a fiatalok. Ja, s el ne feledjem: a megye legjobbjai között küzdött a Dorozsma, a Szőreg gárdája is, csak éppen akkor még e két falu nem volt a város része.

Emlékezem én minderre annak a hírnek ismeretében, hogy az UTC újszegedi pályáját eladásra kínálják. Bár a hírek szerint a csapat megmarad, nem nehéz belátni: újabb kis göröngyöt mos el a tenger Szeged focijából, s ezzel nem csupán a város, a magyar labdarúgás is szegényebb lesz.

De érdekel ez valakit? Hiszen ebben az országban az elmúlt egyetlen évtizedben pályák százait zárták be, csapatok százainál mondták a játékosoknak: ennyi volt, öreg, nincs tovább. Az óvatosabban fogalmazók úgy vélik: hatalmas válságban a honi labdarúgás. Más meg arra bátorít, írjam le nyugodtan, szétzüllött a magyar foci, épülhetett bármilyem szépséges MLSZ-székház (naná, mi más is hiányzott még?) kies fővárosunkban.

Hogy ebben a nagy fociszínjátékban Szegednek jószerével már statisztaszerep se jut, nem sorolható a friss hírek közé. De az UTC pályáját siratva csak eszébe jut valakinek, hogy egyszer össze kéne ülni a Tisza partján, s legalább azt jól kivesézni, kik és miért juttatták idáig e meseszép városban a világ legnépszerűbb játékát? Aztán a nagy önmarcangolásban talán arra is jut idő, hogy kiderítsük, kiben rejtezik annyi erő, hogy feltámaszthatja halottaiból ott a labdarúgást, ahol valaha, ki tudja hány pályán és hány ezren állták körbe a gyepet egy-egy hét végén.

Addig meg nosztalgiázzunk még egy kicsit. A fent említett 1966-os évben lejátszottak Szegeden egy Magyar Népköztársasági Kupa (MNK) meccset is, még pedig a legjobb 32 közé jutásért. Szeptember 14-én 4000 (négyezer) néző előtt a Szegedi Dózsa 2–1-re kapott ki attól a Bp. Honvédtól, amelyikben Sipos, Komora, Tichy kergette a labdát, s egy bizonyos Bicskei Bertalan nevű kapus egy ideig csak a cserepadon ropogtatta a tökmagot.

Egy biztos: újabb negyven év múlva efféle „kudarcokra" már nem kell emlékezni. Örüljünk, ha egy Szeged történeti vetélkedőn akad majd olyan, aki kitalálja: mégis mit jelenthetett egy zászlón az a három betű (U és T és C), amiről néha nagyapjuk mesél.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Rászorulók országa

"Szinte még meleg az országos gázár-támogatási rendelet, még meg sem szavazták a városokban a… Tovább olvasom