Délmagyar logó

2017. 09. 20. szerda - Friderika 10°C | 19°C Még több cikk.

Hatmilliárd

"Eddig én elszámolni nem tudok, elővettem kicsinyke marokkalkulátoromat, ki is pötyögtettem rajta, de kimondani se tudom. Példázatként azonban annyi is elég, hogy sok. Nagyon sok. Aki nem hiszi, ütögesse a maga ketyeréjét."
Eljátszogattam a gondolattal máskor is már, de talán a becsületet nem játszom el, ha még egyszer előveszem. Ismétlés a tudás anyja, ha a következtetés egészen más lesz is.

Demográfusok – a népességet számba vevők – mondogatják, az emberiség lélekszáma átlépte a hatmilliárdot. Ezt kezdtem el szorozni a nap minden másodpercével, de ha megfelezem, akkor is iszonyatosan nagy summa jön ki. Márpedig biztosra vehető, minden fejben minden másodpercben születik legalább egy gondolat. A teljesen komplettekben is, a tudósokéban meg a szalajtósokban, a kalahüttyösökben, és azok is ide sorolhatók, akiknek egy kerékkel több van, vagy kettővel kevesebb. Jár a malom, ha kell, ha nem. Az egyik nullás lisztet őröl, a másik dercét csak, a harmadik a korpát szórja.

Eddig én elszámolni nem tudok, elővettem kicsinyke marokkalkulátoromat, ki is pötyögtettem rajta, de kimondani se tudom. Példázatként azonban annyi is elég, hogy sok. Nagyon sok. Aki nem hiszi, ütögesse a maga ketyeréjét. Ha ezt a töméntelen sok gondolatot valaki bütyöknek nézné akármilyen patyolatvásznon, és elővenné hatalmas vasalóját, hogy simára vasalja, azonnal neki adnám a főkalahüttyös rangot az összes csömbőlékkel. A világ legnagyobb diktátora lenne. Előbb-utóbb vagy agyonvernék, vagy saját őrültsége vinné a sírba.

Mielőtt elsüllyednénk ebben a tengerben, ideje hazai vizekre eveznünk. Ott billegünk lélekszámunkkal a tízmillió körül, azzal az erős veszéllyel, hogy hamarosan alá is bukunk. Mondhatná akárki, ne vegyük alapul a tízmilliót, mert a csecsszopó még nem gondolkodik, de merje ezt mondani akármelyik szoptató anyának. Valamennyi azt állítja, már magzatkorban is hasba rúgással reagál bizonyos hangokra. Ha szó szerint nem is ért mindent, de gondolati válasza van rá.

És hazai vasalónk is lenne? Hogy a patyolatvászon bütykei egybe simuljanak? Aki eddig nem vette volna észre, legalább most, a választási kampányban figyeljen jól, mert különben nekimegy a falnak. Nagyot koppan akkor, azután elhallgat. Most éppen pártvasalóké a szezon. Jószerivel meg se lehetne mondani, hány pártunk nevezett be újra a nagy futóversenyre, és mind avval áltatja híveit, hogy át is lépi a parlamentbe jutás küszöbét.

Régtől fogva vallom, és ha tehetem, hirdetem is, akkora ökörséget még nem találtak ki, aminek legalább hatvan követője ne lenne. Átokkal és áldozatokkal megrakott futópálya ez, a többség elhasal útközben. Pártneveket kellene említenem, de ha megtenném, a mindenkire érvényes demokrácia homokhegyének a legbelsejében találnám magamat. Annyira bent, ahová már az ürgeluk se ér el. Ha mindez előre kiszámítható, egyetlen kérdés biztosan marad az összes többi mellett is: és ennek a sok beteg fejnek – majdnem bolondfuttatót írtam már – minden választási költségét mi fizetjük? Amikor a nadrágból is kivillog meztelen fenekünk?

Ne tessék aggódni! Ahogy a keresztény felekezet mindegyike a bibliai igazságokhoz akart visszatérni, ezek is a nagy-nagy társadalmi érvényességeket veszik célba. A hiba természetesen bennünk van. Itt vannak az újsütetű próféták, és mi most se hallgatunk rájuk? Lesz itt akkora csatazaj az újraszámlálás körül, Jerikó falai is belereszketnének.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kölcseynk két szeme

"Csak remélhetem, akik mostanában kapják a Kölcsey-érmet, nem fél szemmel nézik a világot, és nem… Tovább olvasom