Délmagyar logó

2017. 10. 19. csütörtök - Nándor 10°C | 24°C Még több cikk.

Hétköznapi háború

"Mit lehet mondani arra a kijelentésre, hogy Bejrútban sem féltünk és Damaszkuszban sem félünk? Miközben a világ televíziós csatornái kivétel nélkül élőben tudósítanak az újabb közel-keleti válságról."
Mit lehet mondani arra a kijelentésre, hogy Bejrútban sem féltünk és Damaszkuszban sem félünk? Miközben a világ televíziós csatornái kivétel nélkül élőben tudósítanak az újabb közel-keleti válságról. Válságról, amit már csak a külpolitikai és a biztonságpolitikai szakértők emlegetnek így a televíziók hírműsoraiban, hiszen a vak is látja, hogy ez már régóta nem válság, ez maga a háború! Az éjszakai felvételeken is jól látható, hogy a becsapódó bombák nyomán házak omlanak össze, hidak és felüljárók semmisülnek meg és lobbannak lángra, az meg a kísérőszövegekből derül ki, hogy áldozatok is vannak, a katonák mellett már eddig is tucatnyi civil halt meg mind a két (három) oldalon.

Szóval mit lehet mondani azoknak, akik a libanoni fővárosból, Bejrútból a háború elől menekülve érkeztek egy másik ország, Szíria fővárosába, Damaszkuszba, és az első kérdés, amit hallanak Szegedről, így hangzott: féltek? A „nem" válasz, bár jól hallható, mégis nekünk érthetetlen. Hogy-hogy nem félnek!

De másnap már nem telefonba, hanem kamerák és mikrofonok előtt válaszolják ugyanazt, ugyanazok, ugyanarra a háromszor, négyszer is megismételt kérdésre.
– Féltek?
– Nem!

Nincs okunk kételkedni. Nem féltek és kész. Aminek valószínűleg az lehet a magyarázata, hogy olyan területen, olyan országban és városban töltöttek néhány hetet, ahol az ott élők évtizedek óta háborús körülmények között esznek, isznak, alszanak, szórakoznak. Nyugodtan, félelem nélkül. Nekünk persze innen furcsa, hogy vannak, akik együtt tudnak élni a merényletekkel, a be-becsapódó rakétákkal, a bombákat leszóró repülők hangjával.

A két szegedi orvostanhallgató egyébként tegnap csak ugyanazt válaszolta, mint másfél évtizede egy Izraelben sportoló magyar kézilabdás, aki az aggódó telefonhívásokat egy idő után azzal hárította el: ugyan, semmi nem történik. Csak Magyarországról tűnik veszélyesnek a helyzet, itt mindenki nyugodtan éli az életét.

Naponta érték rakétatámadások azt a várost, ahol élt.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Úszni tudni muszáj

"Lehet úszni a boldogságban is, meg az adósságban is, de ez mind képes beszéd. Igazándiból vízben… Tovább olvasom