Délmagyar logó

2018. 02. 21. szerda - Eleonóra 0°C | 4°C Még több cikk.

Hétköznapi szentjeink

JEGYZET - "Közben a karaván persze halad – jól táplált tevékkel és hajcsárokkal az élen."
Gyerekkorom óta űzök egy olyan játékot, hogy egyházi módra időről időre szentté avatok valakit. Persze nem úgy, mint a Vatikán, nálam se kongregációra, se csodákat bizonyító eljárásokra, se ceremóniára, se sajtókampányra nincs szükség. Csak tegyenek valami jót, szépet a másik emberért – minden érdek nélkül. És én máris felveszem őket szentjeim közösségébe. Mint most Irénke nénit, akiről mai számunkban írjuk, hogy kezdetektől fogva segítője a battonyai S. O. S. Gyermekfalunak. 25 éve! – és mi még csak nem is hallottunk róla. Pedig a röszkei asszony nyaranta vendégül látja a battonyai árva gyerekeket, télire meg disznót hizlal nekik. (Mekkorát szólnának ezek a hírek, ha politikusok csinálnák!)
Pár éve iktattam szentjeim sorába azt a zsombói családot is, amelyik befogadta a fedél nélkül maradt 84 éves Zoli bácsit, akiről éppen mi írtuk meg, hogy egy öreg Skodában tengeti életét. Paragi Erika és Király Vince – mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne – berendezett egy kis üresen álló melléképületet Zoli bácsinak. (Ahogy korábban egyszer már egy kisgyermekes anyukának is.) Milyen könnyű a szószékről hirdetni, hogy „…éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok…" Lehet, hogy Erika és Vince nem is ismeri Máté evangéliumát és Jézus előbb idézett szavait sem, csak egyszerűen így cselekszenek – lesz is helyük nemcsak az én szentjeim, de majd egyszer odaát a legnagyobbak között is.

Szentjeim társaságában tartom számon a százhalombattai Miskolczi fivéreket is, akik a csanádpalotai iskola fúvósait vették pártfogásuk alá. Mint megírtuk, Miskolczi István és felesége Hévízen hallotta játszani Mátó Mátyás karnagy gyerekeit, és azonnal megszerették őket. Évente 100 ezer forinttal segítették a tehetséges kis örömzenecsapatot, hogy felléphessenek, működhessenek. Nemrég meghalt Miskolczi István, a temetésén természetesen csanádpalotai kis barátai fújták az Il Silentiót. A szertartás után az elhunyt bátyja, Miskolczi Ottó félrevonta a karnagyot, hogy ezután ő támogatja a zenekart – testvére emlékére.

Szentté, de legalábbis boldoggá avattam azokat a makói diákokat is, akik – nemrég adtunk hírt róluk – új bringát vettek egyik haverjuknak, akinek pár éve ellopták a biciklijét.

Ezek a példák mind-mind csupa apró kis emberi történetek, lassú snittekkel, mécsesfinom fényekkel – lármás világban szóra sem érdemesek. Pedig hiába harsogják az új, felkent agitproposok, hogy „senkit nem hagyunk az út szélén", az út széle már tele van, és egyre többen zuhannak ki közülük végleg a fősodorból, személyek és közösségek egyaránt. Közben a karaván persze halad – jól táplált tevékkel és hajcsárokkal az élen. Hajrá, kis szentjeim!

Olvasóink írták

  • 5. scott1 2011. október 03. 11:15
    „Igazad van Mignon, sohasem elkésett... de ez már körülbelül annyit ér, mint a hajcsár diagnózisa a teve haláláról (aminek Ő nem adott vizet). Tapsolhatják sokan ezért a "karaván vezetőjét" körbe ülve őt egy szabad tisztáson, én megértem azokat is akiknek ehhez nincs gyomruk. És legvégül azt is érdemes megemlíteni, hogy ezen szentek többsége bizony már 5-6 éve teszi a csodáit...”
  • 4. Mignon 2011. október 03. 10:55
    „Meg egyszer kedves Scott1!

    Az lenne csak igazan szep, ha Örfi ur jegyzete nem aktualis es
    "elkesett" lenne...!!!”
  • 3. Mignon 2011. október 03. 10:45
    „Scott1!

    Egy ilyen tartalmu jegyzet,
    SOHA nem "elkesett"...!”
  • 2. Mignon 2011. október 03. 10:15
    „Erröl van szo itt is:

    Szakcsi Lakatos Bela- Csemer Geza : "Vörös karavan" c. musiceljeben is.
    (1975)

    Geza, raadasul szegedi gyerek...”
  • 1. scott1 2011. október 03. 09:00
    „A cikk csupán 7 évet késett, már évekkel ezelőtt észre kellett venni, hogy százezrek maradnak az út szélén, de hiába kiabáltak, a "jól táplált felkent agitproposok" (akik szép új sátrat kaptak ezért a gazdájuktól) nem hallották meg, vagy csak fontosabb tartották, hogy segítsenek a nagyon jól táplált hajcsárnak az "útkereszteződésben" nem eltéveszteni az irányt... Most, hogy megpróbálják ismét megtalálni a helyes utat, a visszaúton rácsodálkoznak a út mellett maradt elesettekre és a sok "csontvázra" miközben még most sem tudatosodik bennük, hogy ezek az elesettek az ő nyolcéves céltalan sivatagi bolyongásuknak az áldozatai...”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Mi a szegregátum?

"Azonos recept alapján nyúltak az etnikai kisebbség integrálásának kulcsát jelentő oktatáshoz." Tovább olvasom