Délmagyar logó

2017. 06. 26. hétfő - János, Pál 20°C | 31°C Még több cikk.

Hetyke legény...

"Szóval ezen rágódtam, miközben hetykén fönn voltam az őszibarackfán, a kisebbik létránkon. Jól kidolgozott bokszoló fölső karjához mérhető ágnak támasztottam neki, noha, ismétlem, konok elveim szerint egy erősebb falevél is megtette volna. És most jön a tanulság, tessék megkapaszkodni: hetyke legény ne másszon a fára! "
Intelem van a címben, de kezdjük az elején. Elöntött a hetykeség huszonvalahány évvel ezelőtt már, és azóta egyfolytában bennem lakozik. Nőttek, nődögéltek kertünkben a fák, létra nélkül nem értem már el a tetejüket. Vascsöveket vettem, és a szomszéd Laci háromméteres létrát hegesztett. A kirakatok csutakolóinál láttam hasonlót, csak azok fából valók voltak. A talpa nagy terpeszben áll, a hegye viszont csaknem összemegy egy pontba. Tovább nőttek drága fáink, nagyobb létra kellett. Hatméteres zártszelvényekből hegesztettünk másikat, ugyanilyen divatút, akár az ég alját is elérhettem róla. Nagyon kellett, a cseresznye akkor már ott fönn kínálta magát legédesebben.

Hetykén rebesgettem, ha egy erősebb falevélnek támasztom is, már nem billen ki alólam. Ennyi idő után egy tapasztalattal előbbre jutottam: hetyke legény ne másszon a fára!

Éppen az ketyegett a fejemben, hogy lelkülete is van a növényeknek, csak még nem tudunk róla. Itt van például a tök meg az őszibarack. Semmi rokonsági fokozatot nem tudott még kimutatni a kertészet, de abban megegyezik nálunk a kettő, merő dacból arra vár mindegyik, mikor akarunk elmenni szabadságra. Az őszibarackot értem, én programoztam úgy az ültetést már, hogy kalendárium szerint érjen, és ebben egy-két hét előzés vagy késés még normálisnak mondható, de a tök minden évben kivárja július utolsó hetét, mire a termő virágok is előbújnak. Jó egy hónapja tobzódnak már a porzók, emezek kivárnak. Elöntött a sárga irigység, amikor meghallottam, hogy kedves kollégám Újszentivánon már fűnek-fának kínálja szebbnél szebb tökeit. Nem értem, hogyan csinálja.

Szóval ezen rágódtam, miközben hetykén fönn voltam az őszibarackfán, a kisebbik létránkon. Jól kidolgozott bokszoló fölső karjához mérhető ágnak támasztottam neki, noha, ismétlem, konok elveim szerint egy erősebb falevél is megtette volna. És most jön a tanulság, tessék megkapaszkodni: hetyke legény ne másszon a fára!

Miközben szépen nyújtózkodom hol jobbra, hol meg balra, elmélyedt elmélkedés közben, egyszer csak egy csöndes reccs, és megtántorodik a csodalétra. De már akkor pottyan is le az ág, tüneményszép barackokkal megrakva. És nagy kegyesen dőlni kezd a létránk is!

Én meg rajta. Akármelyik cirkuszban vastapsot kaptam volna, úgy kalimpáltam le az alant lévő kis fenyvek közé.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Se nem semmi

"Számomra a valóságshow-k szereplői is ilyenek. Ők is jól tudják, hogy csak ideig-óráig állnak a… Tovább olvasom