Délmagyar logó

2016. 12. 06. kedd - Miklós -5°C | 3°C

Hisztéria

"A szegedi Tisza-parton talált döglött galambokkal volt tele hétfőn és kedden az egész magyar sajtó. Míg máskor, más körülmények között a mi kis mikroklímánk hétköznapi jelenségei közé tartozott, hogy elhullott madarak hevernek szanaszét a járdán, berugdosva egy-egy kapualjba, vagy kuka mellé, most a madárinfluenzától való félelem miatt az eset rendkívüli jelentőséggel bírt."
A szegedi Tisza-parton talált döglött galambokkal volt tele hétfőn és kedden az egész magyar sajtó. Míg máskor, más körülmények között a mi kis mikroklímánk hétköznapi jelenségei közé tartozott, hogy elhullott madarak hevernek szanaszét a járdán, berugdosva egy-egy kapualjba, vagy kuka mellé, most a madárinfluenzától való félelem miatt az eset rendkívüli jelentőséggel bírt.

Mert hát miért ne lehetne madárinfluenzás a szegedi döglött galamb, ha 50-100 kilométerrel odébb, Romániában már öldösik a beteg baromfit? Miért ne lehetne itt is egy vagy két fertőzött madárra bukkanni? Hiszen a járvány nem tartja tiszteletben az országhatárokat, mint ahogy az állatok sem. A sajtó éber volt tehát, megkongatta a vészharangot: a mértéktartó hangot megütő Délmagyarországot és Délvilágot leszámítva az összes televízió, bulvárlap a legfontosabb hírként jelentette be: Szegeden madárinfluenza-gyanús galambtetemeket találtak. Mi azt írtuk, amit a megyei főállatorvos mondott: az első boncolási eredmények nem utaltak vírus jelenlétére, lehet, hogy egyszerűen megmérgezték az állatokat.

Ezt a véleményt azóta igazolták a vizsgálatok, a pániknak azonban már nem lehet az elejét venni. Minden gyanús, ami repül, és ami szárnyasból készül. Ilyenkor aztán mondhat a szakember, amit akar: hogy az élelmiszeriparban milyen minőségbiztosítási rendszerrel dolgoznak, és hogyan hőkezelnek, és hogyan nem férkőzhet be a vírus a csirketenyészetekbe se, amelyekben már szinte semmi sem természetes, nincs se napfény, se szél, se semmi, ami a külvilághoz tartozik.

Az emberek ezeket a hangokat már nem hallják meg: a korábbi botrányok miatt oda a bizalom az élelmiszer-ipari zárt láncú technológiák iránt is. A tömeghisztériára az egyik szegedi vendéglő már úgy reagált, hogy kiírta az ajtajára: az étlapon szereplő szárnyasételeket a vendég kérésére sertésből készítik el.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Hely a város szívében

"Nem véletlenül építenek Szegeden bevásárlóközpontokat a multinacionális cégek a kilencvenes évek… Tovább olvasom